A sors valami furcsa játékot űzött az idén 39. életévét betöltő texasival, aki háromszor is bukásba keveredett tegnap. Ahogy Johan Bruynel, a Radi Shack menedzsere mondta: Armstrongnak hét év alatt nem volt annyi balszerencséje, mint most egy hét alatt. Lássuk a „Főnök” értékelését:
"A Ramaz (az utolsó előtti nagy hegy) előtti körforgalomban beleakadtam valakinek a pedáljába, az első kerék megakadt, és a következő pillanatban már a földön voltam 60-65 km/h-val. Nehéz volt visszaülni, nagyon rosszul esett minden tagomnak. A Ramaz lábáig nem sikerült felérni, teljesen lemerevedtem. Ahogy felértünk, elöl elkezdtek gyorsan menni. Ráálltam egy tempóra, de tudtam, hogy még ha a Ramazra fel is érek az élbollyal, szenvedni fogok az Avoriaz-n (az utolsó emelkedő).
 |
|
| Fotó: Reuters | |
Igen, balszerencse a legrosszabbkor. Nem tudtam mit tenni ellene. Volt egy kis időm gondolkozni az egészen, és nem tűnik feldolgozhatatlannak. Megpróbálom megbecsülni még ezt az időt, megbecsülni még a szurkolókat, tudván, hogy az idei nem az én évem lesz. Nem az emlékek miatt (a korábbi győzelmekről), de egyszerűen szomorú vagyok a mai napon történtek miatt. Nagyon jól, erősnek éreztem magam előtte, csak hát a balszerencse.
Sikerült is megmutatnom már előtte, hogy a formámmal nincs gond, egyszerűen csak nem tudtam regenerálódni az esés után. De hosszú még a verseny, bár sajnos a Tour befejeződött számomra, de maradok, megpróbálok szakaszt nyerni, segíteni a csapatomnak, és tényleg megbecsülni még az itt töltött időt, úgy hogy nem térek vissza többet. Nem sírok, tudjátok, nagyon sok évet versenyeztem itt, amikor teljesen más volt… Úgy gondolom nem ez volt a vége egy korszaknak, az a korszak már régen véget ért.”
Andy Schleck győzelmével ért véget a 93. Tour de France első igazán vízválasztó szakasza, de a kerékpáros társadalom mégis a hétszeres-győztes Lance Armstrongról beszél, aki élete legrosszabb napját élte át összes Tour de...
Tovább a teljes cikkhez »