Idén a középtáv különlegessége, hogy a fődíj nem kisebb, mint egy milliós bringa, a full XTR-rel szerelt arany GT, úgyhogy érdemes küzdeni, persze csak ha nem a bringázásból élsz, vagy ha nincs saját kerékpárszponzorod. Mindenesetre a díjak a Bükk szépségét nemigen befolyásolják, legfeljebb a mezőny színességét.
Akik tavaly már teljesítették a Bükk Maraton távjait, ismerős lesz a terep, ugyanazokon a 100-, 55- és 44 kilométeres távokon fogunk versenyezni, csúsztatott rajtokkal, félóránként kilenc órától. A középtávon is a már jól megszokott Bervai Omny bányától indul neki a mezőny a lankás 6 km hosszú aszfaltos emelkedőnek. 3 itatóállomás várja az indulókat (Szilvásvárad = 4, Duna = 5), így igencsak be kell osztanunk felesleges frissítőnket, energiánkat, augusztus 2-án meleg időjárás várható.
Szóval a pálya első 6km-e lankás aszfalt (125m szintemelkedés), majd felmegyünk egy széles dózerútra, mely 9 km-en át tekereg, s 330 métert emelkedünk viszonylag egyenletesen. Gyors lejtő következik, ahol nagyon kell vigyázni, nem azért mert technikás, hanem viszonylag egyben lesz még a mezőny, a porban nehezebb észrevenni a veszélyesebb vízmosásokat, keréknyomokat, és egymásra is ügyeljünk.
Ismét mászás következik, De nem megyünk el Bánkútig, mint a hosszútávosok, hanem 750 méteres magasságban elérjük maratonunk legmagasabb pontját. A lejtő megkezdése előtt egy frissítő lesz 25km-nél, s innen egy kis száguldozás vár ránk, de még mindig 2 nyomsávos úton. Ami nehezítés lesz, az a rövidtáv visszacsatolása a középtávba. Bár fél órával indul a rövidtáv a közepes után, itt mindenképp találkozik a két mezőny 3km-en keresztül.
Felsőtárkányba legurulva a középtáv balra el, s megkezdődik az új rész bevétele. Ez a szakasz lesz, ami eldönti, ki hogyan tudott felkészülni a versenyre, hisz a hajdani felsőtárkányi DH pályán megyünk, vagyis tekerünk felfelé, az emelkedő derekán frissítővel. Ezzel a szakasszal a hosszú távba hamarabb csatlakozunk be, s átérezhetjük az utcsó 20 kilométerét annak, aki a 100km-es Bükk Maratont tekeri le.
Személy szerint ezt a részt szerettem a legjobban, hisz köves, árnyékos, s elég változatos emelkedésű - lejtésű ez a rész. Ha idáig sokat időztünk a pályán (legalább 4 órát) van esélyünk arra, hogy a hosszú távosok hátbacsapjanak ezen a terepen. A várhegyi turistaháznál lesz a következő itatóállomás, ahová szó szerint berobbanunk, hisz az egyik legjobb köves lejtőzés vár itt ránk. Eleinte teniszlabda nagyságú kövek lesznek egymáson, melyen a nagy sebesség előny lehet, de vegyük figyelembe azt is, hogy ezeken a mozgó köveken fékezni vagy manőverezni elég kis hatásfokú.
Találhatunk itt még köves vízmosást is, ami miatt szintén nem árt, ha keményebbre fújjuk a gumit, mint az elmúlt versenyeken. Ha nem tubeless gumival közlekedik itt az ember, akkor hamar összejöhet egy felütéses defekt. Az itatóállomás a turistaház után felfelé balkézről vár ránk, érdemes megnyomni azt a hosszabb szakaszt, hisz az Eged hegyről lefelé száguldás közben nem jó kerülgetni a társainkat. Ha esős lesz a pálya, akkor innentől jöhetnek a gondok annak, aki fél a sebességtől, bár a régebben megszokott dinnyeföldet kihagyja a pálya, s egyből Felsőtárkányi bringaútra térünk rá. Ez a rész nemigen technikás, legfeljebb a keskeny kanyarokban.
Ha még megvan a kulacsunk, érdemes kiinnunk a maradékot, s megmaradt erőnket a következő hegynek látszó dombra koncentráljuk. Ez a mászás szintén 2 nyomsávos s mindhárom táv ezzel fejezi be a versenyét. A bringaútról meredeknek, nagynak látszó „hegyen” csupán 42 méter szintemelkedést kell abszolválnunk, ami a középtáv szintemelkedésének 3%-a. A víkendházak mellett feltekerve balra visz utunk, majd egy kis ébresztőként be a helyi fenyőerdő rengetegbe, ahol egynyomsávos, igen élvezetes rész vár ránk. Innen szántóföldszéli lejtőzés, vasúti sín átkelés és egy kis híd vár az utolsó kilométerünkre.