És lássanak csodát: Huszti a Stuttgart ellen is betalált, amivel bizonyította, nem ijedt meg az újabb lehetőségtől! Felszabadultan, remekül futballozott, csapata egyik legjobbja, ha nem a legjobbja volt. Ahogy azt az előbb már említettem, nem ez volt az első alkalom, a középpályás eddigi pályafutása során megmutatta, soha sem adja fel. Tekintsünk vissza néhány momentumra, hogy milyen is az, amikor a szorgalom és az akaraterő a tehetséggel párosul…
…2001-et írtunk, ez volt ugyanis az év, amikor Huszti Szabolcs felnőttkarrierje elkezdődött, a mára már harminckilencszeres válogatott játékos ekkor lépett be először a „nagyok” öltözőjébe az Üllői úton. Sokáig csak az edzéseket látogathatta. A bajnokikat a tartalékcsapatban játszotta, ahogy telt az idő a juniorok legjobbjává nőtte ki magát. Igaz ez a felnőttcsapat előtti utolsó lépcsőfok, de arról sok elfeledett tehetség tudna mesélni, mennyire göröngyös is az út innen az első NB I-es mérkőzésig.
Huszti Szabolcs már ekkoriban korosztályának egyik legjobbja volt, de valamiért Garami József, aki ekkor a Ferencváros vezetőedzője volt, nem szavazott neki bizalmat. Ennek ellenére a középpályás türelmesen várt, kőkeményen edzett, ahogy azt korábban még a serdülő és ifjúsági csapatokban is tette. Már ekkor is azt vallotta, hogy az elvégzett munka megtérül előbb, vagy utóbb. Eljött aztán a 2003 szeptembere, a Pécs elleni bajnoki, a Fradi ekkor egyik legtehetségesebbnek tartott fiatalja alig több mint húsz percet töltött a pályán. Igen, a dátumból nem nehéz kiszámolni, hogy Huszti Szabolcs két évet várt, ez idő alatt nem csinált mást: teljes gőzzel melózott.
Ekkor nem lehetett tudni, megérte-e várakozni. Eljött a téli átigazolási időszak, de Szabolcs nem a zöld-fehérek kezdőcsapatába kerülésért harcolt tovább a felkészülés alatt, hanem csapatot váltott. Sopronba került kölcsönbe, és megmutatta mindenkinek, hogyan kell élni a lehetőséggel. Huszti a tizennégy bajnokin hat gólt szerzett a leghűségesebb város futballcsapatában, és nem csak ezzel, hanem hihetetlen küzdeni tudásával is bizonyította azt, ha Magyarországon valaki odateszi magát, annak meglehet az eredménye. Meg is lett! Lothar Matthäus meghívta őt a nemzeti csapatba: ez volt az a momentum, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá vált: hamarosan a Fradi mezében játszhat majd. Ráadásul a skótok ellen szerzett duplája után azt is borítékolni lehetett, hogy idővel külföldre szerződik.
Egy Üllői úton eltöltött idény után ez megtörtént. Franciaországba, Metzbe igazolt, ahol egy sérülés is közrejátszott abban, hogy nem a legjobb évét zárta. Ekkor a rossz nyelvek „tipikus magyar sztorit” vártak, azt, hogy néhány évnyi, európai szinten a „futottak még” kategóriába tartozó csapatnál megfordul majd. Huszti azonban megtanulta már a Ferencvárosnál: sosem szabad feladni. Ezúttal sem tette meg! Elhagyván a süllyedő hajót – a Metz kiesett a francia élvonalból – Hannoverbe igazolt.
Németországban aztán a mentalitásának köszönhetően csakhamar bebizonyította, rászolgált a 300 ezer eurós vételárára. Nemcsak azt mutatta meg, hogy számolni kell vele, hanem ahogy telt-múlt az idő azt is; elképzelhetetlen nélküle az alsó-szászországiak kezdő tizenegye. Ezt mi sem tükrözi jobban, hogy nyolcvanegy találkozón tizenhétszer volt eredményes, valamint az, hogy a Bundesliga középcsapata tízszeres áron, hárommillióért engedte csak el Szentpétervárra.
Ekkor is bírálat érte napjaink magyar labdarúgásának egyik legjobbját. Sokan állították, Oroszország visszalépés a német élvonalhoz képest, ráadásul akadtak más kritikák is, miszerint nem lesz kezdő a Zenitben. Nos, ők azok, akik biztosan tévedtek! Hiszen abba belemenni, hogy az orosz csapat hogyan végez az idei UEFA-kupában, vagy hányadikként zárja a következő pontvadászatot, nem érdemes.
Viszont, akik eddig kételkedtek abban, hogy a magyar középpályás alapember lesz a Zenitben, annak bizton állíthatom: nincs igazuk! Eddig ezt két felkészülési meccsen, valamint egy UEFA-kupa-találkozón már bizonyította, két gólt szerzett és egy gólpasszt adott. Huszti Szabolcs ezúttal sem enged a negyvennyolcból! Őt nem abból a fából faragták! Ezúttal nem egy megszokott „magyar sztori” van készülőben, ebből a történetből megtudhatjuk, mi lesz akkor, ha egy gógánfai srác mer álmodni egy nagyot, és mindent megtesz érte! Várjuk a folytatást, Szabi!