Újra tombolnak a szerbek Belgrádban

Soha nem gondoltam volna, hogy egy belgrádi Davis Kupa-döntőn a szerbek nem érezhetik, élvezhetik a hazai pálya előnyét. Ami pénteken és szombaton történt a szerb-francia fináléban, az alapján túlzás lenne azt állítani, hogy félelmetes katlan a Belgrád Aréna, és jaj minden idelátogató csapatnak. A szerbek sportszerű és kiváló házigazdák, a vonalbíróik többször tévedtek a hazaiak kárára, mint fordítva. Mintha az ITF is tartott volna a hazai pálya túlzott előnyeitől és kompenzációként azt a Stefan Franssont delegálta döntnöknek, aki a Roland Garros főbírájaként gyakorlatilag a Francia Teniszszövetség alkalmazottja. Nem mellesleg az egyik székbíró, a spanyol Enric Molina, Franciaországban él. Talán az sem elhanyagolható szempont, hogy a Davis Kupa névadószponzora, Franciaország legnagyobb bankja, a BNP Paribas. De, ne gyártsunk összeesküvés-elméleteket! Fogalmazzunk óvatosan és visszafogottan: sportdiplomáciában a franciák biztosan erősebbek.

Még csütörtök este személyesen is megismerkedtem az ITF elnökével. Francesco Ricci Bitti nem csak a Nemzetközi Teniszszövetség első embere, de a NOB-nak is tagja, elismert sportvezető. Olasz újságíró barátom mutatott be neki a médiának rendezett fogadáson, Belgrád közontjában, a Le Club Noirban. Miután megtudta, magyar vagyok, elmesélte, hogy néhány hónapja Schmitt Pállal találkozott, aki arra kérte, támogassa az ITF Babos Tímeát. Ricci Bitti elismeréssel szólt a fiatal magyar tehetségek eredményeiről, de sajnálattal hallgatta, hogy sajnos szövetségi szinten komoly gondok vannak Magyarországon. Meg is jegyezte, hogy Mauritiuson jelenleg két szövetség is működik. Gyorsan megnyugtattam, nálunk nem ez a cél, és remélhetőleg a jövő év elején rendeződhet a helyzet.

Nem véletlenül számítottak néhányan arra, hogy a vendégek az utolsó pillanatban Gael Monfils helyett bevetik Michael Llodrát Novak Djokovics ellen. Az első számú francia eddig ugyanis ötször kapott ki a szerbtől. Többször azért nem, mert csak ennyiszer mérkőztek. Utoljára szeptember elején a US Open negyeddöntőjében oktatta a párizsit Djokovics (7:6, 6:1, 6:2). A csere és a csoda is elmaradt.Illetve csere azért volt, csak később.

Monfils nem tudta megállítani a szerb hengert	Fotó: Reuters

Az elnöki páholyban ezúttal Jelena Jankovics ült Ricci Bitti mellett. Szombaton Ana Ivanovics reprezentált az ITF elnök szomszédjaként. A két szerb klasszis együtt még félreértésből sem jelent volna meg. A pályán Novak Djokovics semmit nem bízott a véletlenre. Gyorsan tudatta, hogy ki az úr a házban, és már második nekifutásra elnyerte a francia adogatását. A játék képe, dramaturgiája az idő múlásával sem változott, Monfilsnak csak villanásai voltak. A legígéretesebb a harmadik szett elején, amikor 0:1-nél három fogadóelőnyt hárított, majd ő brékelt (a meccs folyamán először, de nem utoljára). A valódi fordulathoz azonban ez édeskevésnek bizonyult, mert Djokovics rögtön egyenlített. Egy apró dráma még borzolta a kedélyeket: a szerb 3:3 után másodszor is botlott (3:4) és dühében teljesen átformálta az ütőjét. Ezzel azonban sikerült levezetnie a feszültséget, rendezte gondolatait és szenzációsan koncentrálva nem engedte többet szóhoz jutni Monfilst.

A 98. DK-döntő sorsáról, hogy a szerbek először, vagy a franciák tizedszer hódítják-e el a legendás salátástálat, a Troicki-Llodra csata dönt. Tehát mindkét kapitány cserélt a végén, a két pénteki vesztesnek nem jutott lap vasárnap.