"Nagyon jól játszott az ellenfelem, keveset hibázott. Sokkal szorosabb mérkőzés volt annál, mint amit az eredmény mutat. Sok kis outot ütöttem és egy-egy ilyen pont döntött. Nem tudnék kiemelni egyetlen olyan elemét sem a játéknak, amire azt mondhatnám, hogy az nagyon rosszul ment. Jól szerváltam és mással sem volt különösebb gond. A hosszabb labdamenetekből nem jöttem ki jól, ami általában nem jellemző rám. A második játszmában egyszer 40:0-ről vesztettem el az adogatásom, az lehetett a kulcs.
Szerdán nagyon hideg volt, örültem, hogy elhalasztották a meccset, mert nem szeretek olyan körülmények között teniszezni. Ma sokkal kellemesebb idő volt, igaz a szél elég erősen fújt. De nem a halasztáson, vagy az időjáráson múlt az eredmény. A 2-es pályán játszottunk, nem sok néző előtt. Az első mérkőzésem után rengeteg újságíró ült a sajtótájékoztatón, gondolom, a címvédő érdekelte őket. Most szerencsére már nem kerestek.
A játék képe alapján a múlt heti tokiói meccsem ezerszer rosszabb volt, mint ez. Nem érzem úgy, hogy baj lenne. Elvesztettem egy mérkőzést, de van még négy versenyem az idén. Egészséges vagyok, nem zavar semmi sérülés, nyugodtan összejöhet valami jó eredmény Európában. Pénteken még Pekingben edzek, aztán irány Stuttgart."
Biztos vagyok benne, hogy sok szurkoló kezeli fenntartással (próbáltam finoman fogalmazni) a "jól ment a játék" nyilatkozatot. Szávay Ági az idén sokszor értékelte így a teljesítményét vesztes mérkőzések után. Tudom, nehéz ezt elfogadni, de miért csapná be önmagát? Az ő élete, ha ő így érzi, így éli meg, higgyük el neki! Nem kell velem egyetérteni, de még mindig azt mondom, hajrá Ági!