Roger Federer helyére tör az ifjú skót

„Djokovics magasra tette a lécet az idei szereplésével, az eddigi rekordjaival, tehát meg kellett próbálnom valahogy lépést tartani vele”- viccelődött Andy Murray miután a tokiói ATP 500-as állomáson is veretlen maradt, a döntőben Rafa Nadalt verve pazar tenisszel (3:6, 6:2, 6:0). A skót jelenlegi célja, hogy az idén a harmadik helyen zárjon, maga mögé utasítva Roger Federert. A helycsere akár már jövő hétfőn megtörténhet, annak ellenére, hogy Murray címvédőként indul Sanghajban az év nyolcadik ATP 1000-es versenyén. Amennyiben a skót ismét a csúcsra jut Kínában, akkor felzárkózik a harmadik helyre, mert a bázeli tavaly döntős volt itt (600 pont), az idén viszont nem indul. Ha összehasonlítjuk Andy Murray és Roger Federer 2011-es eddigi eredményeit, akkor arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a Nagy-Britannia büszkesége gyakorlatilag minden porondon, mutatóban a svájci fölé nőtt. Eredményesebben szerepelt a Grand Slameken (egy döntő és három elődöntő), több pontot gyűjtött az 1000-es helyszíneken és amíg Federer mindössze Dohában maradt veretlen, ő már négy állomáson ünnepelhetett serleggel a kezében. Ilyen egyszerű az egész. Kicsit hasonló a helyzet kettejük párbajában, mint Djokovics és Nadal versengésében: matematikailag még alakulhat így is úgy is, de valószínűleg az is kevés lesz, ha Federer az idén már nem kap ki, vagyis beveszi Bázelt, Párizst és Londont.

Szomorkodhatnak a kínaiak, mert bár irdatlan mennyiségű pénzt pumpáltak a teniszbe az elmúlt években (létesítményfejlesztésre, versenyrendezésre, saját játékosok nevelésére) szinte kizárt, hogy a pekingi tornából Grand Slam legyen. A gazdasági életben olykor egy-két évtized alatt behozható évszázados hátrány, de a teniszben ez másképp működik. Wimbledon és a másik három nagy több mint száz éves múltját nem lehet pénzzel ellensúlyozni. Próbálkoztak ezzel a németek, a spanyolok, a kaliforniaiak, a floridaiak, de egyelőre nehéz elképzelni, hogy változna a Grand Slamek száma, vagy helyszíne.

Szomorkodhatnak a kínaiak, mert bár irdatlan mennyiségű pénzt pumpáltak a teniszbe az elmúlt években, Sanghajban, a szezonzáróból ATP 1000-es lett, de az idén hiányzik a mezőnyből az aktuális világelső Novak Djokovics és a sportág legnagyobbja Roger Federer is. Az aktuális top tízből összesen négyen nem indulnak (Robin Söderling és Gael Monfils egyaránt sérüléssel bajlódik), de Juan Martin Del Potro sincs a mezőnyben. Azért a jó tenisz így is garantált: Murray kirobbanó formában teniszezik, az elmúlt két hónapban csak Rafa Nadal tudta egyszer legyőzni (US Open elődöntő) és a spanyolnak sem megy rosszul. Nem lenne meglepő, ha Tokió után megint ők játszanák a finálét. A mallorcainak az odáig vezető úton a legnehezebb akadályt a 29 hónap után újra versenyt nyert Tomas Berdych jelentheti a negyeddöntőben. Ráadásul a cseh a londoni indulásért is küzd, és a még kiadó négy hely egyikére nagyon jók az esélyei. Rajta kívül David Ferrer, Mardy Fish és Jo-Wilfried Tsonga tűnik befutónak, de még legalább hatan szintén reménykedhetnek.

A világranglista múlt heti legnagyobb vesztese a magyar Balázs Attila, aki tavaly ilyenkor nyerte meg a palermói Challengert, de most kiesett az akkor kapott 90 pont, így 103 helyet zuhanva csak 377. a sorban. 

A nőknél a legnagyobb változás, hogy Agnieszka Radwanska parádés ázsiai hajrájával visszaküzdötte magát a top10-be, és szinte biztosan ott lesz Isztambulban a szezonzárón.