- Djokovics (szerb) – Davigyenko (orosz) 6:1, 7:5
A szerb és az orosz kiválóság korábban két alkalommal mérkőzhetett meg egymással, mindkétszer idén. Előbb a DK-sorozatban a szerb nyerő állásból kényszerült feladni a küzdelmet, majd másodjára már éppen a sanghaji tornán mérhették össze magukat. Utóbbi találkozó érdekesen alakult: a szerb rövidítésben nyerte az első játszmát, de az orosz nullra verte őt a másodikban. A döntő szett megint nagy csatát és szerb sikert hozott.
A finálé első játszmájáról szakmailag nehéz bármilyen véleményt formálni, hiszen az ATP-világranglista ötödik helyezettje mindössze egy játékra volt képes. A látottak így arra korlátozódtak, hogy Djokovics mikor csinált pontot, illetve mikor rontott. Mert Davigyenkónak csak utóbbiból jutottak morzsák.
A második szett is hasonló forgatókönyv szerint kezdődött, ám a végkifejlethez közeledve mindkét teniszezőnél kisebb változás történt.
Tegyük azért hozzá: az orosz ekkorra már felvette a tempót, lényegesen jobban szervált, mint a találkozó elején, és a játékát is felgyorsította a szerb szintjére.
Djokovics vezetett 4:3-ra és éppen ő adogatott, de egyre látványosabban kapkodott, kicsit idegeskedett, kicsit görcsölt. Ellenben az orosz utolsó energiatartalékjait mozgósította. Ám 5:3-as vezetéshez jutott a szerb, majd két meccslabdához. Az elsőt ásszal hárította az orosz, a másodikban a biztosra menő, semmit sem kockáztató Djokovics nem tudta dűlőre vinni a dolgot.
Ettől végképp lendületbe jött Davigyenko, aki hozta adogatójátékát, majd rögtön utána elkövetett egy bréket.
Még mielőtt nagyobb izgalmak következtek volna, 5:5 után Djokovics azonnal visszabrékelt, majd saját adogatójátékát nullra nyerte. Három meccslabdájából az elsőt értékesítette.
Győzelme után a szerb kiválóság ütőjét, csuklószorítóját, pólóját is kidobta a nézők közé, itt azonban megállt. Pólót keresetett, majd felöltözve rohant ki lelátón érte szorító csapatához köszönni és ünnepelni.
Sanghaj után 2009-ben majd London rendezheti meg a Mesterek Kupáját.