Természetesen Nadal volt az esélyesebb, ám az első két szettben csodát tett a rivális, aki tulajdonképpen lelőtte őt a pályáról. Az amúgy láthatóan beesett arcú, kissé sápadt, csontvékonyra fogyott korábbi világelső csak szenvedett, erőtlenül és sokszor pontatlanul teniszezett. Rossz volt nézni.
Az első szettben Almagro végig kézben tartotta a játék irányítását, két bréklabdát is hárított, míg Nadalnak ez egyszer sem sikerült. Almagro öt ászt ütött, lenyűgözően játszott és 6:3-ra nyerte az első játszmát.
A második szett izgalmasabban alakult. Fej-fej mellett haladtak a felek, mindketten hárítottak négy-négy bréklabdát is. Almagro 5:5 után vette el Nadal szerváját és a következő játékban 5 mérkőzéslabdához jutott, az utolsóhoz tizedik ásza segítette hozzá.
Már 40-0 volt oda, mi több, Almagro adogatott: legyintettek a Nadal-hívek, és ekkor még a zseni sem adott volna magának egy fabatkányi esélyt sem. Almagro duzzadt a magabiztosságtól, saját teljesítményét elismerően csapott a levegőbe - zsebben érezte a továbbjutást és élete talán legnagyobb skalpját.
Egy teniszmeccs azonban akkor ér véget, amikor az utolsó poén is a helyén van - nos, ez csak nem akart megszületni, Nadal visszajött 6:6-ra. Ámult mindenki. Ezek után a tiebrékben a lélektani előnyben lévő mallorcai teniszező uralta a pályát, 7:6-ra Nadal nyerte meg a második szettet.
A döntő játszmában ugyanakkor Almagro újított, kétszer is elvette ellenfele szerváját. Ám Nadal nem véletlenül a világ második teniszezője, nem adta fel és végül 7:5-re megnyerte a harmadik szettet.
A ritkán látható nagy drámát hozó találkozón mindkét sportoló teljesítménye példaértékű és elismerésre méltó volt. A két teniszező nagyszerű meccset játszott - a végén pedig helyet cserélt: az egyik a pokolba hullott alá, a másik a mennyországba emelkedett fel...
Hősünk újabb honfitárssal, Robredóval játszik a következő körben.