Az első mérkőzésen a legendák mezőnyében fiatalnak számító Sergi Bruguera egy komoly hangvételű találkozón verte az ötvenes évei derekán járó Guillermo Villast, amely néhány labdamenetet ugyan hozott, ám igazán nem hozta a lázba a közönséget.
A második mérkőzés résztvevői gondoskodtak róla, mindenért kárpótolják az egyre inkább megtelő Aréna nézőit. Mind Henri Leconte, mind Thomas Muster igazi mókamester hírében állt és Budapesten sem hazudtolták meg magukat.
Már a bemelegítés során javában folyt a gála, majd első labdamenetekben is többször a hangzatos mondatok domináltak, mint inkább a teniszütők. Azért mindketten megmutatták, miért tartoztak egykor a szűk élmezőnybe.
Leconte balkezei csakúgy villogott, Muster lehetetlen ütésekkel próbálta elnyerni mindenki szimpátiáját, sikeresen. Hangos taps, nevetés kisérte egy-egy a versenyteniszhez szokottak számára meglepő játékot.
A francia a szerelését igazgatta látványosan, ellenfele pedig két alkalommal is elhagyta a küzdőteret, cseppet sem zavarta mindez Leconte-ot, aki hamar talált játszópajtást számára, az egyik labdaszedő fiú személyében.
Az első rögtönzött ütésváltást követően Muster visszatért, igaz örömre oka nem volt, hamar brékhátrányba került a szettben és el is bukta azt, ütőtöréstől finoman sem kellett tartanunk, mindkét fél élvezte a műsort.
A második szettben a torna eddigi talán leglátványosabb labdamenete során öt lecsapást adott vissza, a végén már a reklámtáblán ülve teniszezett. Egy ilyen bohózat végén szinte már csak mellékes, a végén egy újabb elveszített Muster-szervagém révén Henri Leconte nyerte a találkozót.
A végén az osztrák bevallotta, bokája nem volt ma olyan rugalmas, mint egykor, dereka sem hajlott úgy, mint ahogy szerette volna, ennek ellenére elővette humoros oldalát és igazi gálát rendezett, Henri Leconte-tal. Utóbbi klasszis még arra is vetemedett, hogy "nekirontson" a vezetőbíró emelvényének és megdöntse azt, természetesen szintén a show részeként.