Huszonhatodszor fogtak ütőt egymás ellen, a mérleg nyelve egyértelműen Nadal felé billent, azt azért tegyük hozzá, kemény pályán döntetlenre álltak (4-4) a találkozó előtt.
A 2011-es év nem Nadalról, és nem Federerről szólt (ketten összesen csak egy Grand Slamet nyertek, míg az ATP-világranglistán a csúcsig meg sem álló Djokovics hármat), de vitathatatlan, hogy az elmúlt évtized két legnagyobb teniszcsillagáról van szó, az O2 Arena közönsége tehát joggal várta, megkapja azt, ami a pénzéért jár.
Ami a bázeli szurkolóit illeti, így is lett, a parádésan adogató Federer az első szett hatodik játékában három bréklabdához jutott, s rögtön az elsőt értékesítette egy maratoni labdamenet után. Ez elég is volt az első felvonás megnyeréséhez, a meccs előtt hasfalfájdalmakkal küszködő Nadalnak sansza sem volt a visszavágásra, első szettlabdáját értékesítette ellenfele.
A második játszma a svájci fáklyás diadalmenetét hozta, háromszor is lebrékelte Nadalt, egy óra alatt lezárva a mérkőzést. A spanyolnak nem kell elkeserednie, hiszen ezen a tornán nem csak egy élete van, s ha hozza a Tsonga elleni mérkőzést csütörtökön, akkor marad esélye arra, hogy a döntőben esetleg még bosszút álljon.
Egy érdekesség a végére: a korábbi 25 Federer-Nadal meccsből 24 vagy finálé vagy elődöntő volt, csupán a legelső alkalom kivétel. 2004-ben, Miamiban a nyolcaddöntőben nyert két szettben Federer.
Federer (svájci, 4.)-Nadal (spanyol, 2.) 6:3, 6:0