Dollármilliók a fáradt sztároknak

Miközben a profi teniszezőknél tartja magát a forradalmi hangulat, a jövő héten Sanghajban lesz a nagy egyeztetés a játékosok között a jövőről, lassan újra a pályán történteké lesz a főszerep. Igaz, Novak Djokovics és Roger Federer kihagyja az ázsiai körutat, de ez csak arra jó, hogy Rafa Nadal kapjon egy utolsó esélyt az elsőség visszaszerzésére. Ez persze gyakorlatilag lehetetlen az idén, de ha veretlen marad ősszel, mondjuk, sorozatban nyer Tokióban (címvédő), Sanghajban, Valenciában, Párizsban és a végén Londonban, akkor az 4500 pont. Jelenleg 4185 ponttal gyűjtött kevesebbet 2011-ben, mint a belgrádi, tehát, ha Djokovics nem lép pályára a következő két hónapban, akkor… Nehéz elképzelni, ráadásul ehhez Rafa Nadalnak pályafutása eddigi legjobb őszét kellene produkálnia, miközben hagyományosan ez a leggyengébb időszaka.

Roger Federer azzal, hogy lemondta az ázsiai utazást, gyakorlatilag letett arról, hogy egy éven belül világelső legyen (tudom, ez a kijelentés így megkérdőjelezhető, de vállalom), és az idő, túl a harmincon nem neki dolgozik. Igaz, Andre Agassi már elmúlt 33 éves, amikor még egyszer utoljára, néhány hétig vezette a ranglistát. Federernek elég lenne kettő hét, hogy megdöntse Pete Sampras kozmikus csúcsát.

Federer szinte lemondot az év végi világelsőségről	Fotó: Reuters

Ha már a számoknál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy Roger Federer és Rafael Nadal is dél-amerikai bemutató mérkőzésekre készül decemberben. Mi köze ennek a számokhoz? Mindössze annyi, hogy árnyalja a képet. Az utóbbi hónapokban új lendületet kapott örökzöld téma, a” túl hosszú a versenynaptár, nincs idő a pihenésre, a felkészülésre” című panasz nem hangzik hitelesen a sztárok szájából. Lehet persze azt mondani, kinek mi köze ahhoz, hogy mit csinál Federer, vagy Nadal a szabadidejében. A gazdasági válság nem akar begyűrűzni a teniszbe. A svájcit és a spanyolt jelenleg annyiért lehet értékesíteni, mint korábban egyetlen teniszezőt sem. Manapság egymillió dollár az áruk, és nem közös fellépés esetén. Persze, hogy nem lelkesednek a 250-es, vagy 500-as ATP Grand Prix-ért. Ott legalább négy meccset kell nyerni olykor néhány tízezer dollárért. Ráadásul mindketten arra a szintre értek, amikor a piaci értéküket nem befolyásolja, hogy éppen második, harmadik, vagy akár csak negyedik helyen állnak a világranglistán.