A péntek esti Borg-McEnroe csúcstalálkozó másnapján jóval szerényebb volt az érdeklődés az arénában, de lassan azért szivárogtak a nézők a lelátókra. Guillermo Vilas, az argentin korelnök újra a nyitómeccsen ragadott ütőt, de Sergi Brugera és Henri Leconte után Thomas Mustertől is kikapott. Méghozzá eléggé simán, 6:3, 6:1-re.
Túl sokat nem mókázott egyikük sem, egy-egy megmosolyogtató jelenetet azért mégis érdemes felidéznünk. Az első szettben egy hosszabbra nyúlt labdamenet végén Muster háromszor is úgy csapott le, hogy Vilas még éppen vissza tudjon kanalazni, hogy aztán negyedszerre fejjel próbálkozzon. A mesteri bólintás széles lett, a tapsvihar azonban így is járt.
A második játszmában az osztrák klasszis egyszer sem hagyta szó nélkül, ha argentin ellenfele hosszút ütött, minden egyes alkalommal akkurátusan megmutatta, ütőjével körberajzolta a labda nyomát, a mozdulatsort pedig hangos kurjantásokkal kísérte.
Márpedig Vilas nem keveset hibázott, Muster meg kihasználta megingásait. Ezt persze csak a versenytenisz és a gála közti vékonyka mezsgyén táncolva tette, túlzottan nem fitogtatta nyilvánvaló fizikai fölényét.
Közben gyülekeztek a teniszbarátok. Ahogy közeledett Björn Borg fellépése, egyre kevesebb volt az üres folt a tribünön. Élete utolsó tétmérkőzésére készült a svéd legenda, aki már a budapesti viadal előtt bejelentette, a jövőben csupán gálamérkőzéseken lép pályára néhanapján.
A fénykorában Párizsban hatszor, Wimbledonban ötször diadalmaskodó tizenegyszeres Grand Slam-bajnok Pat Cash ellen tette le a lantot.
„Apa, melyik a Borg? – kérdezte egy kisfiú először még halkan, majd egyre hangosabban édesapjától. – A piros pólós vagy a vörös?”. Az ifjú rajongó által kínált válaszlehetőségek közül a vörös a befutó, de valójában bordóban készülődött a skandináv ász. Tegyük hozzá csendben, első győzelmére. Hiszen korábban Goran Ivanisevictől és John McEnroe-tól is kikapott.
Az imént emlegetett lurkó valószínűleg a Muster-Vilas összecsapást is látta, legalább is erre következtethettünk a következő kérdéséből. „Apa, most újra megnézzük a meccset?". A válasz sem váratott soká magára. „Nem, kisfiam. Ez már egy másik."
Rögtön a meccs elején kiderült, hogy Cash nem hódol be egykönnyen, egyből megragadta a kezdeményezést. Azért túlzottan nem volt tiszteletlen, amikor futtathatta volna Borgot, gyakran akkor is inkább kézre játszott.
Remek adogatóhoz illően mindketten óvták a saját szervát, nem is akárhogy. Brék nélkül, szórványos kihasználatlanul hagyott fogadóelőnnyel jutottunk el 6:6-ig. A rövidítést aztán 8-6-ra hozta az ausztrál.
Tegyük hozzá, megérdemelten, hetedik pontját ráadásul egy lélegzetelállító átemeléssel szerezte. Maga Borg is elismerően bólintott, és még meg is tapsolta ellenfelét.
A brékcsendet Björn Borg törte meg, rögtön a második szett első játékában. Ez azonban nem törte meg a jó kedélyű Pat Casht, aki ontotta az ászértékű bombákat. 7:6, 1:2-nél pillanatok alatt jutott el 40-0-ig, aztán a három gyilkos erejű szerva után gondolt egyet, és elővette a játszótéri trükköt: alulról adogatott röviden, a háló mögé. Borg vette a lapot, a pályának háttal, a lába között küldte vissza a labdát. Parádé.
Ínyenc falatokban a folytatásban sem volt hiány, Borg elütései élményszámba mentek, Cash pedig az alapvonaltól a hálóhoz szökkenve villogott. A második szett sorsáról is rövidítés döntött. Pechére Borg ezt is elbukta, azaz úgy kapott ki két szettben, hogy csupán egy hajszállal maradt el Cashtől. Vastaps kísérte az öltözőbe a bámulatos Björn Borgot. Ismét kikapott, de korát meghazudtoló fizikuma és remek technikája lenyűgözte a közönséget.