A Roland Garros ismét igazolta, a női tenisz napjainkban egy lottósorsoláshoz hasonlít, a papírforma bármikor könnyedén borulhat. Az belefért a váratlan kategóriába, hogy Samantha Stosur tavalyi elődöntőjét követően az idén újra nagy menetelésbe kezdett és a fináléba jutott, ám ki gondolta volna, hogy ellenfele a WTA-tornákat hosszú évek óta járó, középszerű játékosként elkönyvelt Francesca Schiavone lesz.
Mindenki az ausztrált tartotta a mérkőzés esélyesének, nem csoda, kőkemény úton jutott el a döntőbe. Búcsúztatta a négyszeres bajnok Justine Henint, öldöklő csatában a világelső Serena Williams-t, majd a formába lendült korábbi ranglistavezető Jelena Jankovicsot. Ezzel szemben az olasz „surranópályán" jutott el idáig, hiszen a címvédő Kuznyecova idő előtt búcsúzott, a negyeddöntőre a harmadik kiemelt Wozniacki elfáradt, míg a négy között Gyementyjeva feladta a találkozót.
A Grand Slam-torna döntőjében soha nem járt páros közül Stosur nyugodott meg hamarabb, védjegyévé vált bombaerős szervái lehetetlen feladat elé állították Schiavonét. A 17. kiemelt azonban tartotta magát és belemelegedett a meccsbe, miközben riválisa eddigi mérkőzéseivel ellentétben bizonytalankodni kezdett, és a milánói a kilencedik játékban élt bréklabdáival, majd egy látványos tenyeressel pontot tett a játszma végére.
Az ausztrál keze a második felvonás elején ismét megremegett, két fogadóelőnyt hárítva azonban úgy tűnt fordulat következik: rögtön a következő játékban brékelt és percek alatt 4-1-re meglépett. Az áttörés aztán elmaradt, Schiavone kontrollálni tudta alapvonalról játékát és visszajött a mérkőzésbe. A legjobbjától messze elmaradó Stosur kihúzta a rövidítésig, ott azonban nem volt kegyelem, 2-2 után az olasz sorozatban ütötte be a nyerőket és tett pontot a mérkőzés végére.
Schiavone örömében a földre rogyva vette tudomásul, hogy átlépve saját árnyékát az olasz tenisztörténet első női Grand Slam-győztese lett, Stosur pedig bánhatja a vereséget, mivel ezen a napon messze elmaradt valós tudásától.