Kína 51 arany-, 21 ezüst- és 28 bronzéremmel a nemzetek rangsorának első helyén zárt. Az amerikaiak ugyan tíz medáliával többet gyűjtöttek, ám azok megoszlása (36-38-36) csupán a második helyre predesztinálta őket.
Temérdek diadalukat jórészt annak köszönhetik a házigazdák, hogy hozták a formájukat sikersportágaikban. Azaz tornában, műugrásban és asztaliteniszben taroltak. Az Egyesült Államok olimpiai csapata pedig a hagyományoknak megfelelően atlétáinak és úszóinak köszönhette a legtöbb elsőséget, a 36-ból 19-et.
A legfényesebb medáliák közül tizenkettő a Vizes Kockából, hét pedig a Madárfészekből került az amerikai aranygépre. Ne felejtsük el, a Mark Spitz rekordját a múltnak átadó Michael Phelps egymaga nyolc első helyezéssel járult hozzá a terméshez.
Ezzel szemben a kínaiak ebben a két sportágban összesen egyetlenegy aranyérmet tudnak felmutatni, méghozzá Liu Ce-ko jóvoltából, aki a női pillangóúszók hosszabbik, kétszáz méteres távján csapott elsőként a célba.
„Továbbra is óriási szakadék tátong Kína és azok a nemzetek között, amelyek az atlétika, az úszás, a kerékpár és a népszerű labdajátékok világát uralják” - jelentette ki Liu Peng, a Kínai Olimpiai Bizottság elnöke.
„Ahhoz, hogy az olimpián megmutathassuk az „aranyos” arcunkat a világnak, az egyetlen járható út az volt, hogy erősségeinkre koncentráljunk, így nem maradt energiánk gyengeségeink kijavítására, felhozására – vallott színt a sportdiplomata. - Ezzel meg is fogalmaztuk a következő évek legfontosabb céljait. Azokra a szakágakra kell a legtöbb pénzt, időt, türelmet és figyelmet áldoznunk, amelyekben most még elmaradottak vagyunk.”
Az eredményhirdetések során mindössze kétszer tapsolhatott hazai dobogós helyezésnek a Madárfészek közönsége, csupán két bronzig jutottak a vendéglátók. A sportágra lebontott éremtáblázatot atlétikában az Egyesült Államok nyerte 23 éremmel, közte hét arannyal.
A kínaiak atlétikában Liu Hisziangtól várták elsősorban az aranyat. Csakhogy az olimpiai és világbajnok extraklasszis már az előfutamot sem élte túl a 110 méteres gátfutásban, ugyanis sérülése megakadályozta abban, hogy teljesítse a távot.
Az uszodában 22-szer állhattak fel a pódiumra az amerikaiak, 12-szer annak a legfelső fokára. A rendezőknek a Vizes Kockában a fentebb említett egy aranyon kívül három ezüst- és két bronzérem jutott.
„Lelkendezhetnénk, hogy milyen eredményesen szerepeltünk, de az nem vezet sehová – állapította meg Liu. Azzal, hogy véget ér az eredményhirdetés, és lelépsz a dobogó tetejéről, máris új időszámítás kezdődik. Mindent fel kell építeni újra, a nulláról. Azért kell küzdened, hogy amit Pekingben megnyertél, azt Londonban is nyerd meg, amiben pedig jobbnak bizonyultak nálad a vetélytársak, abban fel kell zárkóznod, hogy később visszavághass legyőzőidnek.”
Ez a nyilatkozat hűen tükrözi azt a profizmust, ami a kínai tömeg- és versenysportot egyaránt jellemzi. A távol-keleti óriás mindent megtesz azért, hogy négy esztendő múltán is megőrizze vezető szerepét. Ez pokolian nehéz feladatnak ígérkezik, elvégre az amerikaiak is levonják a megfelelő következtetéseket a kéthetes pekingi seregszemle tanulságaiból. És a britek is nagyon készülnek Londonra…