Fodor Zoltánnak talán már születése pillanatában meg volt írva a sorsa. Mivel édesapjai is a zöld-fehér klub birkózója, később pedig egy pestszentlőrinci egyesület edzője volt, egyértelműnek látszott, hogy a kis Zoli is a birkózótermekben nő majd fel.
- Így is volt – mondja Peking ezüstérmese. - Kilenc évesen már a SZAC igazolt versenyzője voltam. Innen két év múlva, 1996-ban kerültem a Ferencvároshoz.
Az ifjú tehetségét diák és ifjúsági magyar bajnoki címek bizonyították. Az első nagy eredmény pedig 2002-ben következett.
- Abban az évben sikerült megnyernem az Ukrajnában megrendezett ifjúsági Európa-bajnokságot. Nagy siker volt ez, de akkor senki nem gondolta, hogy egy év múlva az egész pályafutásom veszélybe kerül.
Pedig így történt, hiszen 2003-ben elszakadt a térdében szinte az összes szalag. Ám Fodor Zoltán nem adta fel. Nem akarta elveszíteni mindazt, amiért gyermekkora óta dolgozott. Összeszorított fogakkal küzdött a visszatérésért, ami két év kihagyás után sikerült is. Újabb két év múlva, 2007-ben pedig siker koronázta erőfeszítését.
- Sikerült megnyerni a magyar bajnokságot, a döntőben Bárdosi Sándort legyőzve. Ám ekkor még nem értek véget sikereim: az év második felében megrendezett világbajnokságon a nyolcadik helyen végeztem, és ezzel kvalifikáltam magam az olimpiára.
Apropó, magyar bajnoki döntő. Emlékezetes összecsapás volt Bárdosival, aki a mérkőzés végén lényegében pofon verte Fodort, majd azon nyomban bejelentette, hogy befejezi pályafutását. Sőt, a mostani ezüstérem után sem nyilatkozott elismerően Fodor teljesítményéről.
- Nem haragszom Bárdosira, és mivel soha nem vesztünk össze, így ki sem kell békülnünk. Ismerem Sanyit, tudom, milyen ember, és nem foglalkozom azzal, miket nyilatkozik.
És akkor Peking. Az olimpia, ahol a közvélemény legkevésbé tőle várta a kiugró eredményt. Sőt, az elért második hely még a saját magában felállított terveket is felülírta.
- Magamban azt gondoltam, hogy egy ötödik hely reális lehet számomra. Nagyon örülök, hogy sikerült megszerezni az ezüstérmet, bár bevallom, a döntő után inkább elkeseredett és csalódott voltam. Kézzel fogható közelségben volt az aranyérem, de nem sikerült. Nem hiszem, hogy elrontottam volna bármit is, inkább azt mondanám, hogy a mindent eldöntő támadással meglepett az olasz ellenfelem. Akkor ott úgy éreztem, elveszítettem az aranyérmet. Ma már tudom, az ezüstöt nyertem meg.
Fodor azt is elmondta, bár most egy rövid ideig pihenni szeretne, a tervek, célok már most megvannak a jövővel kapcsolatban.
- Bár az edzéssel nem szeretnék foglalkozni, mozogni azért fogok. Egy kis lábteniszre például bármikor kapható vagyok. Ám a pihenés után jöhet a kemény munka azért, hogy négy év múlva, Londonban már aranyéremnek örülhessek.