Kiegyenlített erőviszonyok köszöntek vissza a találkozó elején, illetve az, hogy a tét erősen rányomta a bélyegét a mérkőzésre. A hangulat finoman szólva is feszült volt: a játékosok magukkal, egymással, az ellenféllel és a játékvezetővel is rendre veszekedtek.
Márpedig ok, véleményes megmozdulás volt szép számmal az inkább küzdelmes, mintsem látványos összecsapáson. Ahogyan az egy presztízs-rangadóhoz illik és ahogyan az attól elvárható...
Az első negyed végére összeszedett egypontos orosz előny a félidőre hárompontos litván vezetéssé változott, a találkozó így teljesen nyílt maradt. Miként az volt a záró rész előtt is, bár a litvánok kifejezetten koncentrált támadójátékkal hétpontos előnyre tettek szert.
A negyedik negyedben az oroszok jól kezdtek, kiegyenlítettek, de a hajrában a paprikás hangulat miatt elbizonytalanodtak. Hiába adták szívüket-lelküket a saját palánkjuk alatt, támadásban csak rontottak. Mezőnyből, ziccerből, büntetőből – utóbbiból leginkább – sem nagyon akart menni, így történhetett, hogy négy (!) ponttal zárták a hajrá öt percét.
Az oroszok kulcsembere, Andrej Kirilenko ellen ugyan 19 alkalommal szabálytalankodtak, a rutinos, NBA-ben sem peremembernek számító kosaras kilenc alkalommal hibázott. Ez pedig döntőnek bizonyult.
Litvánia ezzel a győzelemmel visszavágott a legutóbb Eb-döntőjében az oroszoktól elszenvedett vereségért. Akkor a későbbi aranyérmes Oroszország 86-74-re tudott nyerni. Ez most nem jött össze és félő, két vereség után a negyeddöntőben kinéz az Eb-címvédőnek az amerikai vagy éppen a spanyol válogatott, márpedig utóbbiak rendkívül meggyőző játékot mutattak be eddig az olimpián, keretük a végső győzelemre is esélyessé teszi mindkét csapatot.