Godova Gábor: Amiért jöttünk, elúszott

Szerző: shLétrehozva: 2008. augusztus 19. 13:49
Nem jutott be a fináléba a magyar női vízilabda-válogatott, miután a Hollandia elleni elődöntőben egygólos (8-7) vereséget szenvedett. Godova Gábor, nemzeti csapatunk szövetségi kapitány a vereség utáni értékelésében arról beszélt, hogy abban maradtunk alul, ami különben a magyar csapat erőssége, nevezetesen a lövőerőben.


„A támadójátékon múlt – nyilatkozta a magyar szakember a találkozót követően az MR1-Kossuth Rádióban. – A hollandok egy-két lövőjátékosa fantasztikusan nagy gólokat lőtt, a fontos pillanatokban sem remegett meg a kezük. Mi meglőttük a cseles góljainkat, de ez ma kevésnek bizonyult. Abban a lövőerőben maradtunk alul riválisunkkal szemben, amely különben a mi erősségünk.”

 

„Nem hiszem, hogy azon múlt, hogy a hollandoknak plusz egy meccsük volt, mi meg kiestünk volna a ritmusból. Ezen a szinten egy ilyen nagy tornán öt vagy éppen hat mérkőzést játszani teljesen mindegy. Még a végjátékban sincs ennek különösebb látszata, de az elit már napi két edzéssel készül, itt pedig ugye kétnaponta volt mérkőzés. Nem ezen múlt.”

 

„Nehéz lesz összeszedni a csapatot a bronzmérkőzésre, amiért jöttünk, az elúszott. Tudom, hogy azért az elvárás, hogy legalább éremmel térjünk haza most már, de nagyon sokat kell gondolkodunk azon, hogyan is tudjuk majd azt megszerezni. Egy csapat teljesítményében mindig vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, a szerencse pedig forgandó. Ezen az elődöntőn pedig utóbbi nem mellénk állt.”

 

Döntőnek bizonyult, hogy amíg mi nyolc emberelőnyünkből csupán két gólt tudtunk szerezni, addig a hollandok 5/8-as mutatóval zártak. Kezdőkapusunk, Horváth Patrícia sem remekelt ezúttal (3/9-as mutató, ami 33.3 százaléknak felel meg), a csereként érkező Sós Ildikónak (2/4) pedig már csak a hajrá jutott. A holland kapus, Ilse Van der Meijden tizennégy, kapura tartó magyar kísérletből hetet hárított, döntő részt vállalva ezzel a sikerben.

A csoportkörben a hollandokhoz hasonlóan találkoztunk az ausztrálokkal is, ellenfelünk szinte végig vezetett, mi pedig egy 4-3-as negyedik negyeddel, valamint zárásként Pelle Anikó két góljával mentettünk döntetlenre a mérkőzést, négy másodperccel a vége előtt.

 

„Nagyon szeretnénk érmet nyerni, ha már bejutottunk a négy közé ezen az olimpián – értékelt a vesztes találkozó után Valkai Ágnes, csapatunk meghatározó embere –, ami még így is nagy dolognak számítana, hiszen olyan fajsúlyos együtteseknek nem sikerült a négy közé kerülnie, mint az olaszok vagy éppen az oroszok.”

 

„A bronzéremmel szeretnénk kárpótolni magunkat – mondta Stieber Mercedes, együttesünk legrutinosabb játékosa, csapatunk kapitánya –, a hollandok ellen a támadójáték eredményessége közti különbség döntött. Hiszen a védekezéssel nem volt különösebb probléma, a nyolc kapott gól tulajdonképpen nem is olyan sok, viszont sok lövésünk pontatlan volt.”

 

Pelle Anikóra aligha lehet panaszunk, a hajrában szinte egymaga tartotta versenyben a magyar csapatot, ő 3/4-es mutatóval zárt. Drávucz Ritának már nem ment ilyen jól. Biztató kezdést követően sok kísérlete volt eredménytelen, négy elhibázott lövés mellett mindössze két gól fűződik a nevéhez.

 

Stieber Mercedesnek még kapuralövési kísérlete sem volt, Primász Ágnesnek négy, de azokból csak két gól született. Valkai Ágnes egyszer próbálkozott, eredménytelenül, miként tette azt Szremkó Krisztina, Kisteleki Dóra és Brávik Fruzsina is.