- Az elmúlt két hétben adott több interjút vagy az azt megelőző huszonhárom évben?
- Nem kell sokat gondolkoznom a válaszon, az elmúlt napokban, hetekben jóval többen kerestek, mint korábban.
- Ez mégis mit jelent a számok nyelvén?
- Azt, hogy ez legalább a harmincadik interjúm azóta, hogy ezüstérmes lettem az olimpián.
- Ezek szerint folyton csörög a telefonja, állja még az újságírók szűnni nem akaró rohamát?
- Ez nem jelent számomra problémát, ugyan minden nap fáradt vagyok, de bírom a strapát. Tudtam, mire számíthatok, a korábbi bajnokok felkészítettek. De ez tényleg nem gond, egyre jobban belejövök, minden kérdésre szívesen válaszolok.
- Feltételezem, hogy a családdal, a barátokkal és az ismerősökkel is kellőképpen megünnepelte a pekingi ezüstöt. Mégis milyen egy igazi Fodor Zoltán-féle mulatság?
- Több buli is volt. Először a családtagokkal, barátokkal jöttünk össze olyan ötvenen-hatvanan egy kerti parti keretében. Eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, és sokat nevettünk. Aztán pedig az ismerősökkel, haverokkal voltunk pecázni. Ez egy kétnapos összejövetel volt Kiskunfélegyházán, Lőrincz Tamás szervezte. Még pörköltet is főztünk, meg fogtunk pár halat persze. Itt is nagyon jól éreztem magam.
- Egy darabig még nyilván a pihenésé, a regenerálódásé a főszerep, mikor áll újra edzésbe?
- Úgy tervezem, szeptember nyolcadikán lemegyek a terembe. De nem kell vérre menő birkózásra gondolni, arról egyelőre szó sem lehet. De az átmozgatáson kívül egy kis lábtenisz azért még belefér. Két héttel később, huszonkettedikén aztán már teljes intenzitással tréningezek.
- Miképp lehetséges az, hogy világ- és Európa-bajnokságon korábban nem jött ki a lépés, és az első érmet rögtön az olimpiáról hozta haza?
- Fogalmam sincs. Olyan napot fogtam ki, mint életemben korábban talán soha, és az olimpia semmihez sem fogható hangulata is rengeteg pluszt adott.
- Mégis mennyi munka van az ezüstérem mögött?
- Egész életemben az olimpiára készültem. Az elmúlt két évem pedig másról sem szólt, minden egyéb háttérbe szorult. Napi két-három edzés szerepelt a programban. A hajrában a gyakorlások száma nem változott, intenzitásuk viszont igen. Negyven-ötven perces, pörgős edzésekkel hangoltunk Pekingre.
- Hogyan idézi fel augusztus tizennegyedikét?
- Egy fantasztikus nap volt, nagyon szívesen emlékszem vissza rá. Önfeledt versenyzés volt rám jellemző, szívvel-lélekkel küzdöttem. Nem is hiába. Egyetlen kivételtől eltekintve minden összejött.
- Ha újra szembetalálja magát döntőbeli legyőzőjével, az olasz Andrea Minguzzival, mi lesz a stratégia?
- Ezen még nem gondolkoztam, és ezzel egyelőre nem is szeretnék foglalkozni. Próbálom elfelejteni azt a meccset. Ha győzelemmel zárom a napot, akkor a dobogó legfelső fokára is felállhattam volna, de így sem lehetek elégedetlen.
- A sydneyi ezüstérmes Bárdosi Sándor szavaival élve, a birkózás ma nem más, minthogy egy perc lökdösődés és fél-fél perc tusakodás után kisorsolják, ki nyeri a mérkőzést. Mit szól ehhez?
- Röviden, tömören úgy reagálnék, hogy ez így, ebben a formában nem igaz, erős túlzás. A jelenleg is érvényben lévő lebonyolítási forma a közönségnek szól, a cél a sportág népszerűsítése, és egyúttal annak a megakadályozása, hogy lekerüljön az olimpia programjából.
- A hírek szerint mégis küszöbön az újabb szabálymódosítás.
- Ez így igaz. Drasztikus változtatások várhatók. Úgy tűnik, az a megoldás lesz a nyerő, hogy öt perc megszakítás nélküli küzdelemből álljon egy meccs. Ezzel sokkal nagyobb lenne a jelentősége annak, ki mire megy állásból.
- A magyar olimpiai csapat várakozáson aluli szereplését a legtöbben a sportfinanszírozás már-már kilátástalan helyzetével magyarázzák. Mi a helyzet a birkózással?
- Bár ezzel foglalkozom, mióta az eszemet tudom, véleményt mégiscsak a saját klubomról, a Ferencvárosról mondhatok. Sajnos nincsenek jó híreim. Szörnyű a helyzet a Fradinál, az is előfordulhat, hogy megszűnik a szakosztály. Így nem kizárt az sem, hogy két hét múlva máshol birkózóm.
- Leginkább miben szenvednek hiányt?
- Azt hiszem, mindennél többet mond, hogy a minimálbérérnél is kevesebbet viszünk haza. Én például ötvenezret. És ez is szponzori pénz, nem a klubtól van. A Fraditól körülbelül három éve nem kaptunk fizetést. Ebből nem lehetne megélni, de szerencsére jó a családi hátterem.
- Az ezüstéremért azért mégiscsak jár az a bizonyos tizennyolcmilliós bónusz. Mire fordítja?
- Nem költekezem, berakom az egészet a bankba. Nem veszek saját házat, továbbra is a szüleimmel élek Pestszentimrén. Így vagy úgy, ettől a jutalomtól megváltozik az életem, de a szakosztályon nem segít, és azokon a barátaimon sem, akiknek nem jött ki a lépés Pekingben.
- Felismerik az utcán? Megszólítják a metrón, a villamoson?
- Ritkán fordul elő, de a múltkor például az egyik plázában odajött hozzám egy anyuka, és azt kérdezte, én vagyok-e Fodor Zoli. Mert a kisfia szerint igen, csak éppen nem hiszi el. Erre mondtam, hogy igen, én vagyok, és adtam is egy autogramot a lurkónak.
- Bárdosira visszatérve, tegyük fel, hogy a renitens rivális visszatér, és kötöttfogás nyolcvannégy kilóban lép szőnyegre. Azaz elkerülhetetlen, hogy az emlékezetes afférjuk után újra összecsapjanak…
- Lássuk be, erre nem sok esély van. De ha mégis? Állok elébe. Ez azt jelentené, hogy egymás között döntenénk el, melyikünk képviselje Magyarországot ebben a kategóriában a világversenyeken. Egyébként Sanyit egy robbanékony, akcióérzékeny versenyzőnek tartom. Remek birkózó volt.
- Bárdosi Sándoré a múlt, Fodor Zoltáné a jelen és a jövő. Akár még két-három olimpia is benne lehet a pakliban. Netán tévedek?
- Mindenekelőtt London és 2012 lebeg a szemem előtt. Aranyra váltanám a pekingi ezüstöt. Más nem is lehet a célom. Huszonhárom éves vagyok, a következő játékok idején leszek huszonhét, akkorra válhatok igazán kiforrott versenyzővé. A védekezésemmel nincs gond, csak szinten kell tartanom, támadásban viszont van még hová fejlesztenem a technikámat. Londonban minden eldől, ha utána is lesz még bennem motiváció, folytatom.
- Ha valaki élsportoló, az áldozatokkal jár. Ezt hogy viseli a menyasszonya?
- Négy éve vagyunk egy pár, három éve együtt is élünk. A sok távollét bizony nem tesz jót egy párkapcsolatnak. Nehezen viseli, ha eltűnök három hétre, aztán meg Üzbegisztánból telefonálgatok vagy küldözgetem az e-maileket. De ő is sportol, így könnyebben megérti, miről is van szó. Szumózik, kiegészítésképpen pedig birkózik. A szumó hallatán sokan azt gondolják, biztosan drabális lehet, pedig csak ötvennyolc kiló. Náluk is vannak súlycsoportok. Idén ötödik lett az Eb-n.
- Pekingben nyomon követte a többi sportág eseményeit?
- Igen, de semmit sem láttam a helyszínen. A versenyem előtt edzettem és pihentem, utána meg jöttünk haza, így nem volt rá alkalmam. De a tévében megnéztem a magyar vonatkozású események többségét.
- Annak idején nem kacérkodott más sportágakkal, egyből a birkózásnál kötött ki?
- Idejében kiderült, hogy ez való nekem. De az általános iskolában ennek ellenére kipróbáltam mindent, amit csak lehetett. Mezei futásban kerületi bajnok voltam.
- Az olimpián szinte minden sportágban nagyot alkottak a kínaiak, a birkózásban nem. Miért?
- Ez azért jóval összetettebb annál, minthogy meg lehessen tanulni két-három év alatt. Nem is sikerült nekik. Általában a hagyományosan eredményesen szereplő nemzetek aratják le a babérokat a birkózócsarnokban. Nálunk például három-négy évig senki sem foglalkozik a birkózással, aztán a játékokon mindenki felkapja a fejét, hogy hoppá, most is van birkózóérem. Remélem, Londonban lesz arany is. Mindent megteszek érte, de Lőrincz Tamás, Bácsi Péter és Módos Péter is esélyes. Akár a végső sikerre is.