Rövidnadrágos rendőrök a téli olimpián!

Szerző: shLétrehozva: 2010. február 20. 13:06
Na, ez a nap is szépen kezdődik. Tíz óra, csörög a telefon, a túlsó végén Molnár Zoltán csapatvezető. "Ez történelem! Ez történelem! Lefényképeztem!" Úristen, nyilván érmet nyertünk valamilyen számban, bár mára egyedül Hoffmann Nóriék vannak beírva, délutánra. Ha csak nem indult valamelyik hazánkfia suttyomban mondjuk félcsőben. Mígnem kiderült, mi a nagy bejelentés.


„Itt vannak a rendőrök az olimpiai falu mellett, és tudod, miben?" – kérdi Molnár Zoltán. Rövidnadrágban, kérlek, rövidnadrágban. Szerintem a téli olimpiák történetében először fordul elő, hogy rövidnadrágos rendőrök vigyáznak bárkire is. Bicikliről."

Tény, Vancouverben tavaszi időjárás tombol.

A meteorológusok tíz fokot mondanak hivatalból, de ez a tengeröböl partjára lehet érvényes, bent, a városban simán van 15 is. Szélcsendes helyen, napon még tán több.

Sőt, fönt a hegyen, 6-800 méter magason, Whistlerben is 10 fokot mérnek, a kanadai tévések nagy hőmérővel igazolják, nem akármilyen időben kell lezúdulniuk az alpesi sízőknek: mint mondják, egy függőleges hokipályára hasonlít a Super G kijelölt lejtője, annyira jeges, ráadásul az árnyékos-napos szakaszok váltják egymást, ami még egyedibbé teszi az egészet.

A péntek délelőtt nagy kérdése amúgy az: vajon az alpesi szakág két világnagysága, a minden létező címet begyűjtő, ám az olimpiai aranyról mindeddig lemaradó Bode Miller vagy Aksel Lund Svindal tudja-e teljessé tenni bámulatos éremkollekcióját. Netán – egyikük sem. Lesiklásban Didier Defago lefőzte mindkettejüket. Istenigazából a mai szám maradt a vágyak beteljesítésére, elvégre a szlalom túlságosan is osztrák felségterület.
A Super G ugyanakkor kegyetlen szám: nincs edzési lehetőség, előző este végig lehet nézni a kitűzött pályát, végigmenni rajta viszont csak egyetlenegyszer, magán a versenyen lehet.
Az amerikai Bode Miller a közönség egyik nagy kedvence. Nála bohémebb figura még nem száguldozott a havas lejtőkön. Önfejű, öntörvényű zseni, akinek egyik újévi fogadalma úgy hangzott: na jó, a verseny napján nem fogok inni.

Aksel Lund Svindal tipikus norvég: mosolygós, csendes, erős, méltó utóda a számot háromszor is megnyerő Kjetil Andre Aamodtnak. Más kérdés, hogy Svindal sem volt még soha olimpiai bajnok. Két éve úgy tűnt, soha nem is lesz az – sőt, miután borzalmasat bukott a coloradói Világkupán, eltört az orra, az arccsontja, beszakadt a háta, súlyosan megsérült a gyomra, és öt órán át küzdöttek az életéért, többek úgy gondolták: az volt a tét, hogy képes lesz-e járni valaha is. Három hónap múlva ismét a lejtőkön volt.
A sors nagy forgatókönyvíró. A tizenegyedikként induló Miller, ha három századdal is, de megelőzi honfitársát, Weibrechtet. Negyedórán át vezeti a viadalt: egyre másra jöttek a vetélytársak, de egyikük sem tudta túlszárnyalni az idejét. Egészen addig, amíg Svindal neki nem lódult. A második életét élő norvég a pálya alsó felében fantasztikusan felgyorsul – és sikerül Miller elé kerülnie. Bőven.

Akik utánuk jönnek, már nem szólhatnak bele a nagy meccsbe.

Aksel Lund Svindal pályafutása a mai nappal kerekké vált. Millernek továbbra is hiányzik az olimpiai aranyérem.

Igaz, ahogy a mosolyát figyelem, lehet, hogy csak mi gondoljuk úgy: hiányzik neki. Este mulat egy jót – Whistler központja kiváló hely erre –, és már el is felejti az egészet. Vannak olyanok, akiknek az olimpia valóban játékok, s nem valami élet-halál kérdés. Meglehet, tanulhatnánk tőlük.

Délután Hoffmann Nóriék vannak soron. Egészen remekül mennek, kár, hogy a kötelezők után Nóri amondó, elkövetett egy olyan hibát, ami egy-két hellyel visszavetette őket. Makszim amondó, ez benne van a pakliban, az apró megbicsaklás bárkivel előfordulhat... Meg az is igaz, hogy az olimpia hangulata sokakat elvarázsol

Nóra szerint már az döbbenet, hogy a kötelezőket is telt ház előtt adják elő: a romantikus tangó zenéje ugyanis minden esetben ugyanaz, Vancouverben azonban alig van olyan verseny, amely ne vonzana táblás házat. Egyszóval, remekül táncoltak a mieink, nem látszott rajtuk, hogy tulajdonképpen profi háttér nélkül, magukban készültek, hiszen míg a riválisok nyugodtan, fizioterapeutákat, masszőröket és egyéb fontos segéderőket felvonultató stábokkal hangolnak a legfontosabb versenyre, addig őket még január közepén is az tartotta folyamatos feszültségben, hogy megkapja-e az állampolgárságot Zavozin, azaz részt vehetnek-e egyáltalán a játékokon.

Szerencsére itt vannak, és ez jó: a 13. hely kiindulásnak megfelel, bár Nóri bevallotta, az úgynevezett nyolcadik szegmensben picit összeakadt a lába, megbillent a tartása, ezért valószínűleg erre, a legértékesebb részre mínuszpontok érkeztek, ám a következő etapban, az originálprogramban mindenképpen javítani akarnak. Egy biztos, a lelkesedéssel nincs baj, a csárdás gyakorlása során eddig már kétszer szakadt el Nóra kűrruhája, amely még most is a varrodában van. Vasárnap viszont rajta lesz, ők pedig azon, hogy közelebb kerüljenek a legjobb tíz mezőnyéhez.