Apró szépséghiba, hogy harmincmillió dollárból épült fel, ami közel hatmilliárd forint. Az bizony nem kevés. Ennyi megy pocsékba, egy centtel se kevesebb. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg a pláza se lesz olcsó mulatság. Nyolc számjegynyi zöldhasúval itt is bátran kalkulálhatunk.
Na persze, kit érdekel egy ócska baseballpálya meg pár vacak lelátó, amíg turisták milliói eredeti pompájában csodálhatják meg a Madárfészket és a Vizes Kockát, vagyis az impozáns atlétikai stadiont és a nem kevésbé pazar úszóközpontot.
Mindkét modernkori erődítmény előtt hosszú sorok kígyóznak nap mint nap, pedig nincs is verseny, a kíváncsiskodók azzal is beérik, hogy hol volt és hol lesz a történés. Kína nemcsak az 51 aranyéremre büszke, attól is dagad a mája, hogy a stadionok utóhasznosítása is sínen van. Hahaha.
Szó se róla, a Vizes Kocka immáron a főváros új uszodája, a Madárfészek pedig a Beijing Guoan labdarúgócsapat otthona lehet, a további létesítmények közül pedig hatot eleve egyetemi berkeken belül húztak fel, így garantáltan a felsőoktatás kezében marad, a sajtóközpont pedig konferenciacentrummá lett.
De így is, úgy is, kilóg bizony a lóláb. Sehogy nem illik ebbe a sorba a baseballstadion lerombolása. Ez a bőkezű pazarlás azt feltételezi, hogy a pénzpiaci krach Amerika és Európa után nem érte el a Távol-Keletet, csakhogy ez valójában másképp van.
2008 harmadik negyedévében a bruttó hazai össztermék, a GDP növekedése tizenegy százalékról kilencre esett vissza, a 2009-ben az optimisták hét-nyolc, a pesszimisták öt-hét százalékos gyarapodást várnak. Beszédes adatok. Hülyék ezek a kínaiak? Utolérte őket a világgazdasági válság, erre kidobnak hatmilliárd forintnak megfelelő jüant az ablakon?
Gratulálok!