Szivós Márton: A Vasas útján járunk

Szerző: shLétrehozva: 2009. április 3. 07:43
Szerény és halk szavú. Egyértelműen meghatározó ember klubcsapatában és lassan a válogatottban is az lehet. Szivós Márton, a Domino Honvéd vízilabdacsapatának szélsője nem értékeli túl saját szerepét, és tudja, küzdenie kell azért, hogy kihagyhatatlan legyen a Kemény Dénes vezette nemzeti csapatból. A korábban Olaszországban is szereplő pólós egy kellemes budapesti kávézóban válaszolt a SportHirado.hu kérdéseire. Többek között arra, milyennek látja klubja esélyeit a magyar bajnoki rájátszásban.


- Túlzás lenne azt állítani, hogy élete legjobb formájában játszik?
- Nem mondanám, hogy most teljesítek a legjobban a pályafutásom során. Az biztos, hogy a szerepem sokkal látványosabb, mint a korábbi években, ami főleg a sok gólnak köszönhető. Szerencsére voltak már hasonlóan jó szezonjaim.

 

- Mennyire befolyásolta a csapat teljesítményét és akár az ön szerepét is a tavalyi edzőváltás?
- Igazság szerint én Kovács Istvánnal is nagyon jóban voltam. Vad Lajossal szintén jól kijövök. Sőt nemcsak edzőmnek, hanem a barátomnak is tekinthetem. Persze ezt a munka során sosem keverjük össze. Szerintem a csapat teljesítményét befolyásolta a játékosállomány változása. Rutinos játékosok, nagy nevek mentek el tőlünk, amit bármelyik csapat megérezne. Lajosnak most ebből a keretből kell kihoznia a legtöbbet. Szerintem sikerült is egy ütőképes együttest összeraknia, pedig előzetesen nem várhatták el tőle. Remélem, hogy a rájátszásban is továbbmegyünk ezen a megkezdett úton.

 

- Ha már szóba hozta a rájátszást. Az egriekkel vagy a Fradival mérkőzne szívesebben a következő körben?
- Szerintem az Egerrel fogunk játszani. Tulajdonképpen lényegtelen, hogy én kinek örülnék. Ha valóban velük kerülünk össze, biztos, hogy kőkemény csata lesz. Az a célunk, hogy bejussunk a döntőbe, ami óriási dolog lenne a részünkről. Az esélyünk megvan rá, még akkor is, ha a játékosállományuk talán jobb, mint a mienk. Az FTC esetében sem lenne könnyebb dolgunk. Somossy József bizonyította, hogy remek edző. Senkit sem szeretnék megbántani, de tulajdonképpen egy nagyobb neveket nélkülöző keretből rakott össze egy jó csapatot.

Kovács Anikó
Szivós küzdelme az egri Biros Péterrel. A párharc hamarosan megismétlődhet. Fotó: Kovács Anikó

- Bár visszafogottan beszél róla, de Gerendás György tanítványai ellen tulajdonképpen esélyesként szállhatnának a medencébe.
- Igen, mert ezúttal nem a mi vállunkat nyomja a nagyobb teher. Amikor a Honvéddal hat éven keresztül, de ide számolom a hetediket is, mindenki minden porondon győzelmet várt tőlünk. Idegőrlő tud ez lenni. Kétélű dolog, hiszen egyfelől magabiztosságot is adhat, másrészről görcsössé tehet.

- Mi lehet az oka, hogy a hosszú uralmuk után a Vasas letaszította önöket a trónról?
- Mi anno a Honvéddal nemcsak itthon, de a nemzetközi porondon is meghatározó szereplők voltunk. Döntőket játszottunk, négyszer is bejutottunk a Final Fourba, egyszer meg is nyertük azt. Szóval ott voltunk Európa legjobbjai között több éven keresztül. Abban az időszakban a Vasasnak nem jöttek az eredmények, meghatározó játékosaik mentek el. Emiatt hosszú távra vásárolt játékosokat, aminek most van meg az eredménye. Most mi vagyunk ebben a helyzetben. Ráadásul a Vasas játékosai nemhogy beértek, de klasszisokká, olimpiai bajnokokká váltak. Úgy gondolom, hogy mi is elindultunk ezen az úton, ami akár idén, de leginkább jövőre, be is érhet.

 

- A vezetőség tűzött ki célt önök elé?
- Az volt eredetileg meghatározva, hogy a rájátszásba kerüljünk be. Most másodikok vagyunk, szóval egyelőre teljesítettük az elvártat.

 

- Mi a helyzet a nemzetközi kupákkal? Miben látja a Kazany elleni kiesés okát?
- Az egyik ok, hogy nem játszottunk jól, buta gólokat kaptunk. A másik, hogy semmilyen szinten nem kaptuk meg a hazai pálya előnyét. Az otthon játszó csapatok joggal várhatnák el a minimális bírói támogatást. Ha csak a Vasas belgrádi meccsére gondolok, Varga Daniék ott is 5-10 másodperccel kevesebbet támadhattak, mert az időmérők mellett hazai emberek ültek… Ezek valamilyen szinten nyugalmat adhattak volna, de nem kaptuk meg. Nem tudom, mi a pontos oka, de már felesleges is erről beszélni. A fontos az, hogy nem úgy játszottunk, ahogy kellett volna.

- Ezek szerint a Szeged megkapta ezeket a segítségeket?
- A szegediek egész egyszerűen jobban játszottak nálunk. No, meg nagy előnyük volt, hogy velünk ellentétben ők láthatták játszani az oroszokat. Érdekes módon mi nem tudtunk róluk felvételeket szerezni. Hallomások alapján informálódtunk róluk. A Beton láthatta a kinti meccsünket is, mert megkapta tőlünk a meccs felvételét. Ami azt hiszem, rendben is van, hiszen egy magyar csapat segítse a másikat.

 

- Vágyik még egy külföldi lehetőségre?
- Már anno a Reccóhoz sem azért mentem ki, mert annyira elvágyódtam. Egész egyszerűen jött egy jó lehetőség.

 

- Miért lett ilyen rövid kitérő az olaszországi légióskodás?
- A vezetőség több különböző indokot felsorakoztatott, amelyet nem fogadhattam el. Ráadásul odavitték a világ egyik legjobb játékosát, Kásás Tamást. Ezután szóltak, hogy rám már nincsen szükség. Azt is elmondták, hogy szeretnének olasz játékosokat hozni a csapathoz, akiket beépítenének a gárdába. Így alakult…

Kovács Anikó
A válogatott szélső tudja, küzdeni kell a sikerekért Fotó: Kovács Anikó

- Végülis a Honvédból is visszakerült a válogatottba. Hogyan értékeli, illetve értékelték a Volvo Kupán elért második helyet?
- Ami a csapatot illeti, szerintem egy jól sikerült állomása volt a felkészülésnek. Egy hetünk volt csak arra, hogy gyakoroljunk a tornára, így a legalapvetőbb taktikával értük el ezt az eredményt. Azért is szép ez a siker, mert egy alakuló csapat érte el többek között egy olyan szerb együttes ellen, amely egész évben együtt van. Összességében bizakodásra adhat okot ez a három meccs. A saját teljesítményemet nem értékelném túl. Úgy érzem, a szerbek és az amerikaiak ellen jól ment a játék, de van még hová fejlődni.

 

- Ezek szerint rendezték Kemény Dénes szövetségi kapitánnyal a pekingi olimpia előtti nézeteltérésüket?
- Igazából nem volt minek rendeződnie. Sok pletyka látott napvilágot, de valójában egy kapitányi döntésről volt szó, amit el kellett fogadni. Nem volt közöttünk semmilyen probléma emiatt. Neki se lehet könnyű dönteni ilyen esetekben.

 

- Sokat gondolkozott azon, hogy miért maradt ki a Pekingbe utazó keretből? Szerepet játszhatott benne a melbourne-i világbajnokság döntőjében kihagyott ziccere?
- Persze, sokat járt rajta az agyam, de teljesen feleslegesen. Utólag kár ezen agyalni, nincs értelme. A kapitányt kéne megkérdezni arról, hogy az az egy szitució befolyásolta-e a döntésében. Engem egészen biztos, hogy nem. Az is lehet, ha ott nyer a válogatott, akkor se maradt volna együtt a keret. Ha megnézzük, a sydneyi vagy az athéni olimpia előtt is voltak változások, annak ellenére, hogy Eb-t, majd vb-t is nyert az együttes. Nekem mint játékosnak egy a dolgom: küzdeni azért, hogy visszakerüljek a csapatba, illetve benne maradjak a keretben.

(Az interjú második részét hamarosan olvashatják honlapunkon.)