„Én vagyok az első úszó, aki áttörte a negyvenhét másodperces határt, ez fantasztikus – mondta Bernard, miután kikászálódott a medencéből. – Ráadásul ezt a nagyszerű eredményt itthon értem el, a szurkolóim előtt. Hát kell ennél több?”
Alain Bernard Eamon Sullivan csúcsát adta át a múltnak. A sportág szerelmesei jól tudják, a Bernard-Sullivan párharc nem újkeletű ebben a versenyszámban. Emlékezzünk csak vissza a gigászi csata pekingi felvonására!
2008. augusztus 11-én a 4x100-as gyorsváltók döntőjében Bernard betlizett, a francia négyes hajráembereként vetette magát a habokba, az lett volna a feladata, hogy megtartsa a hatalmas előnyt az amerikaiakkal és az ausztrálokkal szemben.
Egy testhossznyi vezetés sem volt azonban elég, Jason Lezak megverte a francia csillagot, így az Egyesült Államoké lett az aranyérem. Sullivan az ausztrál váltó első tagjaként világcsúcsot úszott, 47,24-gyel tudta le az első százat. Öröme azonban nem lehetett teljes, az ausziknak be kellett érniük a bronzzal.
Később 100 gyorson csoda történt, már a középdöntőben. Az első futamban Bernard 47,20-ra faragta a csúcsot. A másodikban jött Sullivan. És kivágta a rezet: másfél tizeddel fricskázta meg gall riválisát, 47,05-re javítva minden idők legjobbját.
A végén mégis Bernard örülhetett, hiszen a fináléban ő csapott elsőként a célba. A WR felirat nem villogott újból, de ez akkor a legkevésbé sem bántotta, hiszen 11 századdal legyőzte legfőbb ellenlábasát. Az 50 m gyors viszont nem róluk szólt, a francia ász harmadik lett, az ausztrál hatodik. Utóbbi pedig toronymagas esélyesnek kiáltották ki.
Ha Alain Bernardban volt is némi hiányérzet az elmaradt rekord miatt 100 méteren, az immáron a múlté, 2009. április 23-tól ő a világ leggyorsabb úszója, 46,94 másodperccel vezeti a szám ranglistáját.