- Egyértelműen csalódott vagyok, viszont nem tartom kudarcnak a szereplésünket. A játékosokra nem haragszom, dühös magamra lehetek, és vagyok is, az esetleges rossz döntések miatt. Nagyon sajnálom a csapatot, amiért egy hosszabbításban elveszített mérkőzés miatt végül nem játszhatott az érmekért. Az elmúlt napok átélését pedig nem kívánom senkinek: nem, mert amekkora csalódás érte a csapatot, ahhoz képest igen súlyos felelősség nehezedett a vállukra, elvégre két olyan összecsapást kellett megvívniuk, amelyen győzelemre ítéltettek, viszont épp a lelkiállapotuk miatt nem volt olyan könnyű ezeket a sikereket begyűjteni.
- Az utolsó két mérkőzésen úgy tűnt, a terv úgy egyébként működött, azaz a második hétre összeállt a játékunk.
- Én még a szerbek elleni mérkőzést is idevenném. Erről azért is kell beszélni, mert végül ez volt a kulcsa mindennek. Azt gondolom, hogy azt a mérkőzést részben a saját hibáink miatt veszítettük el, de hangsúlyozom: részben. Először is, mutassanak nekem még egy olyan csapatot, amelyik ez ellen a szerb válogatott ellen 19-ből 14 emberhátrányt képes kivédekezni. Másrészt mutassanak még egy mérkőzést, amelyen a szerbek a javukra megítélt 19 emberelőnyből csupán 6-ot kapnak centerből. Ezzel kapcsolatban még annyit hadd jegyezzek meg, hogy míg tavaly elkényeztették a nemzetközi mezőnyt a játékvezetők Malagában, az Európa-bajnokságon, de különösen a pekingi olimpián, addig most megint teljesen követhetetlenné vált a bíráskodás. Valamikor pedig el kellene jönnie annak a korszaknak, amikor a FINA TWPC tagjai hasonló alázattal viseltetnek a sportág iránt, mint amilyennel a játékosok és az edzőkollégák teszik a dolgukat. Ez ugyanis a játékvezetőkre is kihatna. A csapatok folyamatosan videóznak, keresik a hibákat, amelyeken javítani szeretnének - arról viszont nem hallottunk, hogy ugyanezt mondjuk megtennék a bírók is. A FIFA tudtommal egy világbajnokság alatt folyamatosan elemzi a mérkőzéseket a játékvezetőkkel közösen, felhívják a figyelmet a típushibákra - hasonlóról azonban nincs szó vízilabdában, holott itt is fel lehetne hívni jónéhány dologra a bírók figyelmét.
- Maga a világbajnokság milyen tapaszatalatokkal szolgált?
- Mint az olimpia utáni év első világversenyén általában, színvonalcsökkenést láthattunk, de ez cseppet sem meglepő. Egyrészt kiesnek klasszisok, akiket pótolni kell, másrészt egy olimpiai év után sok szempontból nehéz ugyanazt a munkát elvégezni a játékosokkal. Azt gondolom, az első igazán mérvadó esemény a 2011-es sanghaji világbajnokság lesz, amelyre már beépülnek az újak, esetleg visszatérnek a most pihenő régiek.
- Visszatérve a saját csapatához: miben kell javulni?
- Sok mindenben. Ez a két, lelátóról végignézett mérkőzés is ugyanazokat a hibákat hozta ki, amelyekre már a korábbi, kispadokról, másfajta lelkiállapotban és perspektívából megélt meccseken is felfigyeltem. Csapatjáték szintjén is vannak ilyenek, illetve egyes játékosoknál is akadnak állandóan visszatérő gondok, amelyeket még ki kell küszöbölni.
- Feltűnt és már az esemény alatt is szóba került, hogy a második centerként szerepeltetni kívánt Hárai Balázs alig jutott szóhoz.
- Igen, ez egy mélyebb probléma. Túl későn derült ki, hogy Pufi egészségi állapota nem megfelelő, a válla miatt gyakorlatilag fél éve nem tudott súlyzózni, aztán újra gondjai támadtak, és ha minden igaz, nem kizárt, hogy most a másik kezét is gipszelni kell... Az a gond, hogy amikor bizonyossá vált, Pufival gondok vannak, addigra már rég túlvoltam a beszélgetésen Steinmetz Ádámmal, akivel megállapodtam, hogy lemondok róla, miután orvosai nem javasolták neki, hogy végigcsinálja ezt az olimpiai ciklust. Ugyanakkor Ádám ebben a rendkívüli helyzetben ezt a nyarat talán még végigjátszhatta volna velünk - a csapat érdekében. Ráadásul amikor akár azt is meghúzhattam volna, hogy megkérem Ádámot, jöjjön le, két hét alatt hozza valamelyest formába magát, Pufinál javulást láttam. A világbajnokságon azonban kiderült, komolyan nem hadrafogható, így viszont nem lehetett kellőképp tehermentesíteni Kis Gabit - az pedig többször is látszott, így a szerbek elleni mérkőzés egy-egy fontos pillanatában, hogy egy fáradt center milyen hatással van a csapat védekezésére, a többiektől milyen extra erőbedobást igényel ennek ellensúlyozása, ami adott esetben másutt köszön vissza, negatív megoldásokban.
- Összességében ott lett volna a helyünk a ma késő délutáni, netán esti mérkőzésen - legalább az összkép alapján?
- Bennünk volt az érem, de annyira mégsem voltunk jók, hogy ténylegesen is igazolni tudjuk ezt. Dolgozunk tovább, a végcél London, az újabb olimpiai győzelem.