A szentendrei, januári összetartáson két és fél év után jelent meg először a válogatott edzésén Kásás Tamás, az olasz Pro Recco légiósa, aki a legutóbbi hétvégét is Kemény Dénes csapatával töltötte. A világklasszis pólós – aki egyedüliként a világon mindent megnyert már nemzetközi szinten: olimpia, világ- és Európa-bajnokság, Világliga, Világkupa, Euroliga, KEK és LEN-kupa - sok mindenre választ adott személyével, pályafutásával és jövőjével kapcsolatban.
A nemzetközi szövetség nemrég az
elmúlt évtized legjobb vízilabdázójának választotta. Peking után, a harmadik
olimpiai bajnoki cím bezsebelését követően viszont lemondta a válogatottságot. Idén
januárban, két és fél év, egészen pontosan 883 nap után azonban visszatért,
mert számára az olimpia mindennél fontosabb.
- Elképzelhetetlen, hogy végleg hazatérjen az OB I-be
- Nincsenek ilyen irányú terveim. Ma még elég nagy a
különbség az olasz és a magyar feltételek között, s amíg ez nem változik, addig
nem szeretnék váltani. 21 évesen kerültem ki, életem legjobb döntése volt, mert
már szinte gyerekfejjel magtanultam: bizonyítani kell a pénzemért. Jól
érzem magam a Pro Reccóban, ahol anyagilag és
szakmailag egyaránt megbecsülnek. Még akkor is, ha az
olasz légiósszabály miatt két-három hetente vannak csak mérkőzéseim az
Euroligában.
- Pekinget követően lemondta a
válogatottságot, sőt, később közölte, hogy 2010-ben sem áll Kemény Dénes
rendelkezésére. Most viszont újra a válogatottal edz. Miért?
- Mert szeretnék ott lenni Londonban. Engem az
olimpia lázba hoz, s ha belegondolok: ötödik ötkarikás játékom lenne, ahol mondjuk,
a negyedik olimpiai címemet szerezhetném, hát nem rossz érzés. Ilyen még nem
volta a vízilabda történelmében.
- Nem vágták a fejéhez, hogy kihagyott
két évet, de jövőre azért ott lenne Londonban?
- Ha 2012-ben, tehát az olimpia évében toppannék be, akkor lehet, csúnyán
néznének rám, s talán nem is lenne túl szimpatikus húzás. De így nincs semmi
baj, már csak azért sem, mert szerintem mindenki megértette a döntésemet.
Tudtam, hogy mennyi év és mennyi munka van mögöttem, nem beszélve a
feszültségről, felelősségről, fizikai és pszichés megterhelésről. A nagy nyomás
alatt az ember idegileg is elfárad. A kihagyás jót tett, a londoni lépést
tökéletesen szolgálta, hiszen segített, hogy addigra topon legyek. És a
sanghaji világbajnokságig is van még idő összerázódni a csapattal.
- Árulja el őszintén: nem érzi úgy, hogy
túlzottak az elvárások Kásás Tamással szemben?
- De igen, valami hasonló lehetett akkor, amikor először jöttem haza,
Szentendrére januárban. Sietve leszögeztem, hogy nem a messiás vagyok, hanem
Kásás Tamás.
- Magyarország és a világ pólótársadalma
meddig számíthat még Önre?
- Két évnél tovább nem tervezek. Addig is a jelszavam: túlélni napról
napra.
Kásás Zoltán: Tamás egy csendesen akaratos ember
Érdekes lehet, vajon milyen a kapcsolat Kásás Tamás és édesapja, a korábbi olimpiai ezüstérmes pólós, a Szeged jelenlegi mestere - és Kemény Dénes segítője -, Kásás Zoltán között?
- A kapcsolatunk nagyon jó, de sajnos keveset találkozom a fiammal. A hiányt azért enyhíti, hogy hetente egyszer beszélünk telefonon, s ő beszámol mindenről. Tamás már 14 éve kint játszik Olaszországban, alig van itthon, ennek ellenére mindig érdeklődik a hazai eseményekről.
- Miben hasonlítanak, s miben különböznek?
- Szerintem sok mindenben hasonlítunk, talán a higgadtság, a kitartás, no meg a szűkszavúságunk egyforma. Tamás emellett még makacs is, akárcsak az édesapja. Egyébként egyikünk sem beszél lyukat a másik hasába, ráadásul a fiam a bulvárlapoknak már egyáltalán nem nyilatkozik, annyi hülyeséget összeírtak róla korábban. Nem is rajong a nyilvánosságért, amit megértek, mert ő egy sportoló. Egy élsportoló.
- Hogy látja: könnyebb vagy nehezebb a fiának, hogy Kásás Zoltán az édesapja?
- Ez egy érdekes kérdés, mert alapvetően meghatározza a kapcsolatunkat. Amikor még kicsi volt, de már pólózott, akkor megmondtam neki: nem fogom segíteni, mert ezért utálni fogják majd. És nem is szerette, ha ott vagyok az edzésén. Sőt, amikor válogatott lett, annyira zavarta a jelenlétem – mivel ’97 óta segítem Kemény Dénes munkáját -, hogy hat évig nem is utaztam a nemzeti csapattal.
- Mit szólt ahhoz, hogy a fia Peking után lemondta a válogatottságot, de idén januárban visszatért?
- Akkoriban nem ért váratlanul, hiszen Biros Peti és Kiss Gergő is így döntött. Természetesen beszéltünk róla Tamással, de rábíztam a döntést, nem akartam befolyásolni. Ő egy felnőtt ember, a válogatott lemondása és a visszatérés is az ő döntése. Megérettem, mert egy idő után agyban is elkopik az ember. Befolyásolni viszont nem tudtam, nem is akartam, hiszen az van, amit ő szeretne. Tamás egy csendesen akaratos ember.
