- Végül mindössze nyolc percet kapott Hajszán Gyula cseréjeként, de ez is elég volt a gólszerzéshez. Azzal a taktikai utasítással küldte be önt a pályára dr. Mezey György, hogy döntse el a meccset?
- Ha nem is ezekkel a szavakkal, de azt mondta, hogy próbáljak valamit tenni a győzelem érdekében. Elém került a labda, én meg ellőttem. Utólag visszanéztem, tényleg nem a legnagyobb lövés volt, de mégis utat talált a kapuba, és ez volt a legfontosabb.
- Hogyan emlékszik vissza, ez egy döntetlenszagú mérkőzés volt?
- Dehogyis! Nyomtunk, egyre-másra dolgoztuk ki a helyzeteket, de az észak-ír kapus valami elképesztő bravúrokat mutatott be, többek között Détári Lajos és Bognár György helyzeténél is. Bár eléggé takarásból érkezett az én lövésem, nem is hittem el, hogy ezt nem tudja hárítani…
- A szerdai mérkőzéstől mit vár?
- Hasonló összecsapást, és azt, hogy folytatódik a magyar válogatott győzelmi sorozata az észak-írek ellen. Bízom benne, hogy Torghelle Sándor Belfastban is megvillan, egy gól már elég lehet a sikerhez.
- Ön is eltűnt az utóbbi időben a futball vérkeringéséből, van még kapcsolata a sportággal?
- Természetesen, Felcsúton dolgozom a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián. Az 1992-es korosztály edzője vagyok, akikkel a kiemelt ifibajnokságban jelenleg a harmadik helyen állunk.
- A labdarúgás már nem hiányzik?
- Mindössze annyi időm van, hogy az öregfiúkban és kispályán beszállok, de nagypályás bajnokságban már nem veszek részt játékosként.