Egyöntetű volt a vélemény, hogy a PSG messze kiemelkedik a mezőnyből, 50 milliót költött David Luizra, tovább erősödött a nyáron, miközben potenciális riválisai nem virgonckodtak az átigazolási piacon, sőt, a Monaco elveszítette Falcaót és James Rodríguezt, a Lille Kalout-t, a Marseille Valbuenát, a Lyon Gomist és Briand-t adta el.
Ehhez képest sorra játssza a döntetleneket a címvédő, és csak a fásult Saint-Étienne-t tudta igazán megszórni. A Bordeaux rajtolt a legjobban, majd kilőtt mögüle a Marseille, amely a Montpellier elleni hazai zakó óta egymás után hétszer ünnepelhetett. Zlatan felépülése persze nagy lökést adhat a fővárosiaknak, és nagy kérdés, meddig bírja ezt a tempót az OM. A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy ha lesz komoly üldözője ebben az idényben Cavaniéknak, az az 1993-as BL-győztes lesz.
Bielsa taktikai felfogását részben a Van Gaal-féle, Európa-verő Ajax ihlette, nem a labdabirtoklásra és nem is kontrákra épít, hanem a dolgok elébe megy, feltolt védekezéssel és letámadással operál, nincsenek is klasszikus értelemben vett fix pozíciók. Kevés az oldalpassz, célra törő a játék. Elöl Payet és Thauvin (vagy Alessandrini és Ayew) életveszélyes, ha szabad területhez jut, míg Romao, Imbula, vagy a villámgyors szélsőhátvédek könnyedén létszámfölényt alakítanak ki hátul. Imbula a jövő Yaya Touréja lehet, de Lemina is érdekes alternatívát jelenthet a visszavont irányító pozícióban. A szezon megmutatja majd, mennyire fáradnak el a játékosok fizikailag és mentálisan a perfekcionista Bielsa kezei alatt. Egy előnyük van a PSG-vel (valamint a Lille-el és a Monacóval) szemben, csak a bajnokságra kell koncentrálniuk.
Az OM akár hét vagy nyolc ponttal is megléphet a Blanc-csapattól, ha hozza soros bajnokiját és a PSG nem nyer vasárnap este a Parc des Princes-ben, az álomcsapat-építésben kissé megfeneklett Monaco ellen. Fájdalom, de jelen állás szerint sem Ibra, sem Berbatov nem vesz majd részt a rangadón.
A Montpellier nagy harcban állhat majd a Bordeaux-val és a Lyonnal az El-helyekért, a hétszeres bajnoknál ez is "átmeneti szezon" új emberrel a kormányrúdnál, és a sok sérülés is megnehezítette a Rhone-partiak startját. A Saint-Étienne az El miatt sorozatterhelésen esik át az ősszel, és kevés a nyerő embere, ami hendikepet jelenthet a közvetlen riválisokkal szemben. A Nice remek csatárokkal rendelkezik, de Cvitanich vagy Bosetti több támogatást, erősebb támadó középpályát érdemelne, így nehéz lesz kiemelkedni a középmezőny szürkeségéből.
A Rennes-nél nagy jövés-menés történt a nyáron, idő kell ahhoz, hogy összerázódjanak az új játékosok. Ha ez megtörténik, akkor bravúrokra is képes lehet az együttes. A Nantes, a Metz, és a Bastia bárkire veszélyes hazai pályán, a Lorient és a Toulouse szeszélyessége nem ismer határokat, a Guingamp és a Reims célja csakis a bentmaradás kiharcolása lehet. Az újoncok közül a Caen és a Lens is retteghet attól, hogy visszaesik a másodosztályba, a Metz viszont üde színfolt Maloudával és az Európában eddig teljesen ismeretlen venezuelai gólkirály Falcónnal a csapatban: nyolc forduló alatt ugyanannyi pontot gyűjtött az agresszív stílusú kiscsapat, mint a Paris Saint-Germain.