- Kijött a lépés a bennmaradásért küzdő Diósgyőrnek az őszi szezon végére, három mérkőzés, három győzelem volt a mérleg végszóra. Csoda történt?
- Csodavárás helyett inkább a tettek mezejére léptünk. Az utolsó öt bajnokin már én ültem a padon, ezeken a meccseken három siker mellett egy-egy döntetlent és vereséget könyvelhettünk el. Nem vagyok nagy statisztikus, de ha csak ezeket a meccseket ragadnánk ki az idényből, valahol a dobogó közelében találnánk magunkat. A Haladás és a Kecskemét legyőzésének is örültünk, de a debreceni diadal a legnagyobb fegyvertény. Ez bármelyik csapatnak becsületére válna.
- Mi a koncepció?
- Az apró trükkök helyett a jelentősebb átalakítások híve vagyok, a régi helyett egy új utat keresek. Ebben a játékosok is partnerek, mindent megtesznek azért, hogy megvalósítsák az elképzeléseimet. Sokan jótékony télapónak tartanak, de az, hogy jó viszonyban vagyok a futballistáimmal, nem jelenti azt, hogy ne követelnék. Sőt. Nem árulok zsákbamacskát, a vonalvédekezésre és a támadásvariációk színesítésére helyeztem a hangsúlyt. Rafinált palóc vagyok, elérem a céljaim.
- A hírek szerint azért van épp elég gond a DVTK háza táján. Zökkenőmentes lesz az idény második fele?
- Az előzményekkel nem foglalkozom, a múlt helyett a jelenre és a jövőre koncentrálok. Van egy kép otthon a falon, napraforgókat ábrázol. Egy kivételével valamennyi virág a fény felé fordul, az a címe, hogy A dac. Amikor szorult helyzetbe kerülök, ránézek a képre, és azt mondom magamnak: „Tibi, meg kell ezt is oldanod, most mutasd meg!”. Ha megvalósítom a koncepciót, szép tavasz várhat a diósgyőri futballszurkolókra. Errefelé mindenki lelkes, a játékosok és a drukkerek is, nehéz semlegesnek maradni, engem is magával ragad a hév.
- Az eddig összekuporgatott tizenkilenc pont a tizenkettedik helyhez elég. Mire vihetik a tavasszal?
- Ezt az eredményt is meg kell becsülnünk, de még feljebb is kapaszkodhatunk. Sűrű a mezőny, a negyediket és a tizennegyediket hat pont választja el egymástól, szerintem ilyesmire korábban még nem volt példa. Ha együtt marad a mag, és még erősíteni is tudunk, akkor a táblázat első felében is helyünk lehet.
- Kikkel erősíthetnek?
- Nem gondolkozom Ronaldinhókban, de azért minden csapatrészbe jöhetne még egy ember, a védelembe, a középpályára és a támadósorba is.
- Mikor kezdik meg a felkészülést?
- Január ötödikén.
- És mennek külföldre edzőtáborozni?
- Nem hiszem, hogy a tengerentúlra utazunk, de Tiszaújvárosba azért jó lenne eljutni.
- A csehországi U19-es Európa-bajnokságon bronzérmes csapatból egyre többen egyre többet játszanak az NB I-ben. Például Gosztonyi András, Présinger Ádám, Nikházi Márk és Szekeres Adrián. Figyelemmel követi a teljesítményüket?
- Hogyne. Ahogy mondani szokás, a dinnyét nem lehet lenyomni a víz alá. Örömteli, hogy az MTK-nál már nemcsak epizodisták, szépen-lassan alapemberekké válhatnak. Ez a leginkább járható út, egy játékos előbb itthon szerezzen rutint, és aztán menjen külföldre szerencsét próbálni.
- Nem hiányzik az utánpótlás-válogatott?
- Dehogynem. Úgy tűnik, az U20-as világbajnokságra könnyebb volt kijutni, mint kiutazni…
- Mikor beszélt legutóbb Wilco van Buurennel, az operatív team vezetőjével?
- A mai napon is váltottunk néhány szót az edzőbizottsági ülésen. Rendkívül szimpatikus ember. Nem vele van bajom, hanem a koncepcióval. Most már mindegy.