A mi TOP 5-ünk:
BÁLINT ANDRÁS
1. Iniesta
2. Xavi
3. Sneijder
4. Messi
5. C. Ronaldo
Citromdíj: Antonio Cassano
Valószínűleg kevesen vitatják azt a kijelentést, hogy a világbajnok spanyol válogatott és az FC Barcelona játékának eredményessége és minősége elsősorban a két agytröszttől, Andres Iniestától és Xavitól függ. A két katalán klasszis idén is bámulatos teljesítményt nyújtott, közöttük egyetlen találat miatt döntöttem. A vb-döntőben ugyanis Iniesta volt a gólszerző, úgy érzem, emiatt senki sem múlhatta felül 2010-ben.
A spanyol sztárok éppen a dél-afrikai torna megnyerésével kerültek Wesley Sneijder elé, pedig addig a találkozóig én is őt tartottam a legjobbnak. De a johannesburgi összecsapással valami „letört” a hollandban, aki ősszel meg sem közelítette addigi formáját, együtt szenvedett az Internazionaléval.
Ha nem lett volna világbajnokság, akkor a klubforma alapján Lionel Messit hoztam volna ki győztesnek. Az argentin a világ jelenlegi legkiválóbb futballistája, éppen ezért jelentett csalódást a válogatottban nyújtott szerényebb teljesítménye. De tény, a nemzeti tizenegyben nincs mögötte Iniesta és Xavi…
Cristiano Ronaldo csak a Real Madridban villogott, igaz az igazán fontos találkozókon az árnyékban maradt. Így nem is lehetett esélye az SH-voksolás megnyerésére.
Antonio Cassano régóta a bögyömben van, egész egyszerűen nem találom szimpatikusnak. Sokan mondják, hogy igazi klasszis, de úgy érzem, ezt eddig nagyon ritkán bizonyította. Idén pedig „rátett a lapáttal”, legalábbis emberileg…Megsértődött, amikor Marcello Lippi nem vitte ki a világbajnokságra, ezért dacból éppen a dél-afrikai torna idejére tette esküvőjét. Mintha nem is érdekelte volna az olasz válogatott. Néhány hete pedig vérig sértette a Sampdoria elnökét, úgy érezte, ehhez joga van. Ja, ha valaki kiskirálynak érzi magát a munkaadójánál…
Citromdíj: Antonio Cassano
Valószínűleg kevesen vitatják azt a kijelentést, hogy a világbajnok spanyol válogatott és az FC Barcelona játékának eredményessége és minősége elsősorban a két agytröszttől, Andres Iniestától és Xavitól függ. A két katalán klasszis idén is bámulatos teljesítményt nyújtott, közöttük egyetlen találat miatt döntöttem. A vb-döntőben ugyanis Iniesta volt a gólszerző, úgy érzem, emiatt senki sem múlhatta felül 2010-ben.
A spanyol sztárok éppen a dél-afrikai torna megnyerésével kerültek Wesley Sneijder elé, pedig addig a találkozóig én is őt tartottam a legjobbnak. De a johannesburgi összecsapással valami „letört” a hollandban, aki ősszel meg sem közelítette addigi formáját, együtt szenvedett az Internazionaléval.
Ha nem lett volna világbajnokság, akkor a klubforma alapján Lionel Messit hoztam volna ki győztesnek. Az argentin a világ jelenlegi legkiválóbb futballistája, éppen ezért jelentett csalódást a válogatottban nyújtott szerényebb teljesítménye. De tény, a nemzeti tizenegyben nincs mögötte Iniesta és Xavi…
Cristiano Ronaldo csak a Real Madridban villogott, igaz az igazán fontos találkozókon az árnyékban maradt. Így nem is lehetett esélye az SH-voksolás megnyerésére.
Antonio Cassano régóta a bögyömben van, egész egyszerűen nem találom szimpatikusnak. Sokan mondják, hogy igazi klasszis, de úgy érzem, ezt eddig nagyon ritkán bizonyította. Idén pedig „rátett a lapáttal”, legalábbis emberileg…Megsértődött, amikor Marcello Lippi nem vitte ki a világbajnokságra, ezért dacból éppen a dél-afrikai torna idejére tette esküvőjét. Mintha nem is érdekelte volna az olasz válogatott. Néhány hete pedig vérig sértette a Sampdoria elnökét, úgy érezte, ehhez joga van. Ja, ha valaki kiskirálynak érzi magát a munkaadójánál…
CZÖVEK OSZKÁR
1. Wesley Sneijder (Inter)
1. Wesley Sneijder (Inter)
2. Andrés Iniesta (Barcelona)
3. Xavi Hernández (Barcelona)
4. Lionel Messi (Barcelona)
5. Cristiano Ronaldo (Real Madrid)
Citromdíj: Ronaldinho (Milan)
Oroszlánrészt vállalt az Inter triplázásából, a világbajnokságon hajszál választotta el az aranyéremtől, az őszt hősiesen, félholtan játszotta végig – nálam nem nyerheti el más a 2010-es év legjobb játékosa díjat, mint Wesley Sneijder. Szívem szerint Diego Militót is dobogóra állítottam volna, mert aki eldönti az olasz bajnokságot, az Olasz Kupát és a Bajnokok Ligáját hetek leforgása alatt, annak a halhatatlanok Pantheonjában a helye. A Barcelona remeklése és Spanyolország dél-afrikai vb-elsősége szintén sokat nyom a latban, és mivel a Johannesburgban győztes gólt szerző Andrés Iniesta emberileg is egészen páratlan, egy ezüstérmet megszavazok neki. Messi zsenije ugyancsak vitán felüli, ám azt, hogy átlagos vébét produkált, nem tudom elnézni neki. Iniesta „lelki társa” a középpályán, Xavi az argentin pöttömzseni elé került a rangsorban. Ha tehettem volna, Cristiano Ronaldónak a legjobb ötben sem szorítottam volna helyet: a Real Madrid a Barcelona árnyékában hűsölt a tavasszal, a válogatottban pedig közel sem csillog(ott) annyira a portugál, mint arra képességei predesztinálnák. Fájó, de a citromdíj Ronaldinhót illetné az én olvasatomban. A csillaga – sajnos – évekkel ezelőtt leáldozott, és bár az előző idény második felében meg-megvillant, az ősz a megaláztatás jegyében telt. A brazil válogatottban mellőzött Dinho klubjában perceket játszott, egyetlen árva gólt rúgott, jobb híján hajnalig bulizott – januárban el kellene gondolkodnia a jövőjéről.
Citromdíj: Ronaldinho (Milan)
Oroszlánrészt vállalt az Inter triplázásából, a világbajnokságon hajszál választotta el az aranyéremtől, az őszt hősiesen, félholtan játszotta végig – nálam nem nyerheti el más a 2010-es év legjobb játékosa díjat, mint Wesley Sneijder. Szívem szerint Diego Militót is dobogóra állítottam volna, mert aki eldönti az olasz bajnokságot, az Olasz Kupát és a Bajnokok Ligáját hetek leforgása alatt, annak a halhatatlanok Pantheonjában a helye. A Barcelona remeklése és Spanyolország dél-afrikai vb-elsősége szintén sokat nyom a latban, és mivel a Johannesburgban győztes gólt szerző Andrés Iniesta emberileg is egészen páratlan, egy ezüstérmet megszavazok neki. Messi zsenije ugyancsak vitán felüli, ám azt, hogy átlagos vébét produkált, nem tudom elnézni neki. Iniesta „lelki társa” a középpályán, Xavi az argentin pöttömzseni elé került a rangsorban. Ha tehettem volna, Cristiano Ronaldónak a legjobb ötben sem szorítottam volna helyet: a Real Madrid a Barcelona árnyékában hűsölt a tavasszal, a válogatottban pedig közel sem csillog(ott) annyira a portugál, mint arra képességei predesztinálnák. Fájó, de a citromdíj Ronaldinhót illetné az én olvasatomban. A csillaga – sajnos – évekkel ezelőtt leáldozott, és bár az előző idény második felében meg-megvillant, az ősz a megaláztatás jegyében telt. A brazil válogatottban mellőzött Dinho klubjában perceket játszott, egyetlen árva gólt rúgott, jobb híján hajnalig bulizott – januárban el kellene gondolkodnia a jövőjéről.
DELI-TÓTH CSABA
1. Xavi Hernández (Barcelona)
1. Xavi Hernández (Barcelona)
2. Andrés Iniesta (Barcelona)
3. Wesley Sneijder (Inter)
4. Lionel Messi (Barcelona)
5. Cristiano Ronaldo (Real Madrid)
Citromdíj: Diego (Wolfsburg)
Irányító középpályás Zidane 1998-as sikere óta nem nyert Aranylabdát, talán most! Xaviéhoz hasonló szerepkörből utoljára Matthäusnak sikerült ilyen magaslatokba jutnia. A német legenda egészen más karakter volt, Xavi született csapatjátékos, aki tűzbe tenné a kezét bármelyik társáért. Néha csalnak a statisztikák, de a következő biztosan nem: 2010-ben 24 alkalommal jutott egy futballista 100 sikeres átadás fölé egy meccsen, ebből 12-szer Xavinak hívták. Az 5-0-ra megnyert Clásicón 117 passzából 114 volt jó. Egykori csapattársa, jelenlegi edzője, Pep Guardiola egyenesen a Barca-történelem legjobb középpályásának tartja a katalán passzkirályt, Cruyff neki adná az Aranylabdát. Én is. A további sorrendet irgalmatlanul nehéz meghatározni a top 5-ben, nincsenek nagy különbségek. Xavi legkedvesebb játszótársát, Iniestát a vébédöntőn szerzett gólja katapultálja a dobogóra második fokára, az Interrel-triplázó Sneijder favorit volt nálam is, mint sokaknál, az utolsó negyedévben veszítette el a díjat. Messi és Ronaldo űrfutballt produkál a bajnokságban, sorra döntögeti a rekordokat, de a világbajnokságon leverte a saját maga által felállított lécet. Az év Citrom-díjasa Diego, egyik pillanatról a másikra megszabadult tőle a Juventus, mert nem illett a játékrendszerbe, s világklasszis létére visszasüllyedt a német élvonal alsóházába.
Citromdíj: Diego (Wolfsburg)
Irányító középpályás Zidane 1998-as sikere óta nem nyert Aranylabdát, talán most! Xaviéhoz hasonló szerepkörből utoljára Matthäusnak sikerült ilyen magaslatokba jutnia. A német legenda egészen más karakter volt, Xavi született csapatjátékos, aki tűzbe tenné a kezét bármelyik társáért. Néha csalnak a statisztikák, de a következő biztosan nem: 2010-ben 24 alkalommal jutott egy futballista 100 sikeres átadás fölé egy meccsen, ebből 12-szer Xavinak hívták. Az 5-0-ra megnyert Clásicón 117 passzából 114 volt jó. Egykori csapattársa, jelenlegi edzője, Pep Guardiola egyenesen a Barca-történelem legjobb középpályásának tartja a katalán passzkirályt, Cruyff neki adná az Aranylabdát. Én is. A további sorrendet irgalmatlanul nehéz meghatározni a top 5-ben, nincsenek nagy különbségek. Xavi legkedvesebb játszótársát, Iniestát a vébédöntőn szerzett gólja katapultálja a dobogóra második fokára, az Interrel-triplázó Sneijder favorit volt nálam is, mint sokaknál, az utolsó negyedévben veszítette el a díjat. Messi és Ronaldo űrfutballt produkál a bajnokságban, sorra döntögeti a rekordokat, de a világbajnokságon leverte a saját maga által felállított lécet. Az év Citrom-díjasa Diego, egyik pillanatról a másikra megszabadult tőle a Juventus, mert nem illett a játékrendszerbe, s világklasszis létére visszasüllyedt a német élvonal alsóházába.
KÁLLAI PÉTER
1. Andrés Iniesta
2. Xavi Hernández
3. Wesley Sneijder
4. Lionel Messi
5. Cristiano Ronaldo
Citromdíj: Diego.
Az én ötös toplistám Cristiano Ronaldo nevével kezdődik – igaz hátulról. Furcsa és kicsit igazságtalan ezt leírni arról a zseniről, aki gyorsan beilleszkedve a La Liga légkörébe ontotta a gólokat 2010-ben, de a labdarúgás csapatsportág, a Real Madriddal pedig trófea nélkül maradt, és a portugálokat sem tudta a nyolcaddöntőn túl vezetni a vb-n. Előtte Lionel Messi végzett, akinél véleményem szerint jobban az utóbbi 12 hónap alatt senki sem játszott, ám világbajnokságot csak négyévente rendeznek, az argentinok sikeréhez pedig leginkább az ő klubjában megszokott vezéregyénisége hiányzott. A dobogó alsó fokára Wesley Sneijder állt fel, hiszen éppen annak a triplázó Internek volt a szíve-lelke, amely a Barcelonát legyűrve megnyerte a BL-t, illetve Hollandiával egészen a vb-döntőig menetelt. Hogy előrébb mégsem végezhetett, az a spanyolokon múlott, akiket aligha koronáznak meg Johannesburgban, ha nincs ott a tornán Xavi Hernández és Andrés Iniesta. A két középpályás nem szórta a gólokat, csak szokás szerint csendben irányította a válogatottat (illetve otthon a katalánokat), és mivel kettejük játéka annyira összefonódik, nem dönthetett más közöttük, mint a vb-döntős találat, azt pedig Iniesta rúgta.
Jól jelzi torinói teljesítményét, hogy a Juventus 27 millióért vette tavaly, de a nyáron inkább több mint 10 milliót bukva rajta eladta, csak menjen. Most a Wolfsburgot erősíti???, amely 13. helyen szerénykedik a Bundesligában. Hol vannak már a brazil fényes werderes évei…
NIKES KRISZTIÁN
1. Messi
2. Xavi
3. Iniesta
4. Sneijder
5. C. Ronaldo
Citromdíj: Mario Balotelli.
Én lebuktam. Nos, én valóban Barcelona-szurkoló vagyok, de mivel szeretem a szép focit, ezt büszkén vállalom. Szívemnek nem is lehetne szebb, hogy ebben az évben három barcás közül kapja valaki az Aranylabdát. Hát, igen, a futball győzött. Én ezúttal egy picit részrehajlóan döntöttem, és mivel számomra Lionel Messi "a futballista", így nem szavazhattam másra, mint a kis argentinra. A legnagyobb, szerintem lassan Maradonát is lekőrözi. Idén is bizonyított, s bár BL-t nem nyert, sőt a vébén sem csillogott - persze, nincsenek mellette olyanok, mint a katalán csapatnál -, én neki adnám az Aranylabdát. Második helyre a "tanár urat" raktam, a harmadikra pedig a vb-döntőben gólt szerzett, mindig kifogástalanul futballozó Iniestát tettem. Szegény Sneijder idén a legtöbb trófeát szerezte az öt focista közül, mégsem fért fel nálam a dobogóra. Az ok: nem szeretem az unalmas olasz focit, a catenacciót. Ronaldo nagyszerű futballista, de egyik riválisát sem verte meg az idén, nem nyújtott felejthetetlent - nálam. Ráadásul a Real Madrid játékosa. Puff neki.
A citromdíjat nálam természetesen egy olasz kapta: Mario Balotelli ugyan mostanság lövöldözi a gólokat a Manchester Cityben, de például egy Alex Del Pierótól olyan messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Hiába fényezi magát, nálam csak egy elkényeztetett, nagyképű önjelölt marad. Semmi több.