A kesport.hu információi szerint Sebők Vilmos nem tűnt el, mégcsak külföldre sem ment: az NB I-ben szereplő Diósgyőr őszi csapatkapitánya osztályt váltott, s a megyei elsőosztályú Ladánybenéhez szerződött. Oda, ahol többek között Kenesei Zoltán is kergeti a labdát. A SportHirado.hu megkereste az 52-szeres válogatott labdarúgót, s afelől érdeklődött, mi vezette őt erre a meglepő váltásra.
- Most akkor végképp felhagyott a profi futballal?
- Nem, szó sincs arról, hogy felhagynék vele, legalábbis nem áll szándékomban. Úgy volt, hogy Ausztriába igazolok egy alacsonyabb osztályú csapathoz. Közben viszont jött egy lehetőség és beiratkoztam egy suliba, ahol a nyáron UEFA A licencet szerezhetek. Ennyi, nem kell ezt túllihegni.
- Megkérdezhetem, miért éppen a Ladánybene?
- A tanulás mellett fitt akartam maradni. Jó ötletnek tűnt a választás, hiszen Lázár Mátyás és Kenesei Zoltán is ott játszik. Edzésekre nem kell járnom, csak a meccseken kell megjelennem. Még pénzt sem kapok azért, mert náluk vagyok.
- Ez rendben is lenne, csakhogy eddig még egyszer sem játszott új együttesében...
- Valóban így van. Sajnos az első tavaszi fordulóban a térdemmel bajlódtam, a második találkozót pedig vasárnap rendezték, amikor én iskolában voltam. Vasárnap és hétfőn egész nap ott vagyok, így csupán a hazai összecsapásokon tudom segíteni a csapatot. Mert remélem, ők is úgy gondolják, a hasznukra lehetek.
- Nem okoz gondot, hogy sokszor nélkülöznie kell Önt a társaknak?
- Mivel a sorsolás miatt minden idegenbeli mérkőzésünk vasárnapra esik, én nem lehetek velük. Jól tudták, hogy ekkor az iskolapadban ülök. Egy napot sem hagyhatok ki.
- És hogy van a térdsérülése?
- Köszönöm, minden oké, nincsenek fájdalmaim, így emiatt már biztosan nem hagyok ki egyetlen meccset sem.
- Látjuk még Sebők Vilmost az NB I-ben?
- Nem tartom öregnek magam, azt hiszem, ezt tavaly a Diósgyőrben is bebizonyítottam. Még egyszer mondom, nem akarok visszavonulni a profi futballtól! Ha valaki szeretne, nyugodtan megkereshet. Egyébként is mehettem volna az NB II-be, hívott a Tököl és a Szolnok, ám a családdal úgy döntöttünk, egyelőre nem élünk a lehetőséggel. Biztos vagyok abban, megállnám a helyem az NB I-ben. Meglátjuk, mi lesz. Még az is előfordulhat, hogy a nyáron, miután levizsgáztam, kimegyek Ausztriába.
- Gondolom, figyelni fogja a magyar válogatott Albánia elleni szombati idegenbeli, valamint a Máltával megvívandó szerdai hazai mérkőzéseket. Mit gondol az esélyekről?
- Természetesen követem majd az eseményeket, és tiszta szívemből szurkolok ezeknek a srácoknak. Úgy látom, reális esélyük van egy szép eredmény elérésére, és itt most nemcsak erre a két találkozóra gondolok. Persze, előbb ezeken legyünk túl, ha lehet hat ponttal a zsebünkben. A kulcs az albánok elleni meccs lesz, ha ott nyernénk, és behúznánk a kötelezőnek tűnő máltai összecsapást is, akkor bebizonyosodna, van jövője ennek a válogatottnak. Bízom a fiúkban, hajrá magyarok!