- Kísért a múlt, mert amikor eldőlt, hogy Debrecenbe kerülök, akkor a Siófok színeiben éppen a Loki ellen védtem utoljára. Most ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy várhatóan ezúttal sem én állok a DVSC kapujában…
- A Paks részéről nem érkezett olyan kérés, hogy esetleg hagyja ki ezt a meccset?
- Nem, mivel nem is tehették volna meg. Élő szerződésem van, új csapatom csak január elsejétől rendelkezik a játékjogommal.
- Az utóbbi időben bajnokin csak elvétve kapott lehetőséget bajnoki meccsen. Hogy viselte a mellőzést?
- Nehezen. Már egy éve érzem, hogy Debrecenben nem velem képzelik el a jövőt. Nincs versenyhelyzet a kapusok között, Polekszics élvezi a bizalmat. Amikor megsérült, ugyan én védtem, de felépülése után azonnal visszakapta a helyét.
- Mégis miért éppen a Paksot választotta?
- Több csapat is érdeklődött, de ők voltak a legkitartóbbak. Én mindenképpen olyan csapathoz akartam szerződni, amely közel van Székesfehérvárhoz.
- Gondolom, Pakson is meg kell küzdenie a helyéért a kezdőcsapatban…
- Soha semmi nem pottyant az ölembe, vállalom a harcot Kovács Attilával. Mindig megküzdöttem a helyemért, nem lesz ez máshogy most sem. Amikor Debrecenbe kerültem, Sandro Tomiccsal kellett rivalizálnom, aki Sándor Tamáshoz hasonló közönségkedvenc volt, mégis bekerültem a csapatba.
- A mellőzés ellenére szép emlékeket is magával visz Debrecenből?
- Természetesen, hiszen két évig elsőszámú kapus voltam, és a harmadik bajnoki címben is még vastagon benne voltam. Rengeteget kaptam a várostól, mindent megnyertem itthon, amit lehet. Van azonban még pár jó évem, és azt nem a kispadon szeretném eltölteni.