Kalocsay Géza szülővárosában, Beregszászon kezdte labdarúgó-pályafutását, majd 1932-ben Prágába került, ahol a Sparta játékosa lett. Olyan jól ment a játék az ifjú balszélsőnek, hogy 1933-ban bekerült a válogatottba is.
A nemzeti tizeneggyel kikerült az 1934-es olaszországi világbajnokságra, bár ott nem lépett pályára (Antonin Puc komoly vetélytársnak számított).
1935-ig összesen háromszor szerepelt a válogatottban. 1937-től két évig a francia Lille játékosa volt, majd 1939-ben Kispestre került, 1940-ben pedig a Ferencváros játékosa lett. A zöld-fehéreknél is csak egy évig maradt, 1941-től 1943-ig Újpesten futballozott. 1940-ben kétszer a magyar válogatott mezét is magára ölthette.
Eredményes játékos pályafutását még eredményesebb edzői karrier követte. Bár magyar szövetségi kapitány nem volt (Pakisztánt ellenben évekig irányította), több klubnál is sikerrel dolgozott – nemcsak itthon, külföldön is. Bajnoki címet nyert Belgiumban, Lengyelországban és Algériában is. Sebes Gusztáv segítőjeként részt vett az 1954-es világbajnokságon.
Kalocsay Gézát csütörtökön a Régi Sipos Halászkertben köszöntötték barátai, tanítványai és tisztelői. Az ünnepségen ott volt többek között Buzánszky Jenő, Sándor Károly, Várhidi Pál, Göröcs János, Illovszky Rudolf, Gyetvai László és Novák Dezső is.
A Magyar Labdarúgó Szövetség nevében Dunai Antal köszöntötte fel az ünnepeltet, a szövetség szakmai alelnöke emlékplakettet adott át neki.