Németh: A harmadik hely bravúr

Szerző: Czövek OszkárLétrehozva: 2013. október 16. 01:00
Németh Krisztián nem tartja tragédiának, hogy a magyar labdarúgó-válogatott a 2014-es világbajnokságra sem jutott ki, sőt: egyenesen bravúrnak nevezte a harmadik helyet. Stieber Zoltán bizonytalanságot érez az öltözőben, a kezdőcsapatban kedden debütáló és gólt szerző Nikolics Nemanjának hiányérzete van. Dzsudzsák, Szalai és Bogdán nem akart nyilatkozni.


 

Szalai Ádám alaposan beolvasott a szakmának, médiának, csapattársaknak, tulajdonképpen mindenkinek hétfői sajtótájékoztatóján, majd egészen borzasztó játékkal rukkolt ki kedden Andorra ellen a világbajnoki selejtezősorozat zárásán. Amikor az újságírók ezzel szembesítették volna, közölte, ezen az estén nem hajlandó egyetlen kérdésre sem válaszolni.

Hasonlóan tett Dzsudzsák Balázs, aki többször elismételte, nincs véleménye az Andorra elleni meccsről. A pénteken nyolc gólt kapó, majd most padra szoruló Bogdán Ádám még ennyire sem volt közlékeny, szélsebes léptekkel rázta le a sajtó képviselőit.

Németh Krisztián szerencsére megállt a kamerák előtt, és egyáltalán nem tűnt csalódottnak a visszafogott játék és a soványka győzelem miatt, de az egész vb-selejtezősorozatot is pozitívan értékelte.

„A harmadik hely bravúr. Egy török válogatottat megelőzni komoly teljesítmény, a selejtezők kezdete előtt is csak reménykedni tudtunk benne. Ami a mostani meccset illeti, számítottunk arra, hogy foghíjas lesz a lelátó, a romániai és a hollandiai meccsnek tudható be. Most az a feladatunk, hogy olyan eredményeket érjünk el, amelyekkel az embereket vissza tudjuk csábítani a stadionba” – mondta a SportHirado.hu-nak a Roda támadója.

Stieber Zoltánt elsősorban arról faggattuk, hogy a csapat hogyan élte meg Egervári Sándor lemondását, és hogy az együttes hogyan tudta feldolgozni a súlyos amszterdami vereséget.

„Most van köztünk, játékosok között is egy kis bizonytalanság. Senki nem tudja, hogy ki lesz az edző, és ilyenkor senki sem érzi biztonságban magát, hiszen bárki be-, egyúttal ki is kerülhet a keretből” – mondta az SH-nak, majd beszélt Szalai „coming out”-járól.

„Ádám a nyilatkozatával megkavarta az állóvizet. Én is remélem, hogy olyan edző kerül ide, aki hajtani fog bennünket, és mentálisan egy kicsit megerősít minket. Aztán meglátjuk, hogy mi jön ki ebből. Bővebben nem akarom taglalni, hogy Ádám miket mondott a hétfői sajtótájékoztatón. Negyedszerre vagyok itt a válogatottban, nem az én tisztem, hogy véleményt formáljak.”

Szalai igencsak lekicsinylően polemizált arról, hogy a magyar játékosok többsége csak alsóbb osztályú klubban szerepel – nos, Stieber a Bundesliga 2-es Greuther Fürthben futballozik. Állítja, nem sértette vérig a Schalke támadója.

„Sok mindenben igaza volt, és a válogatott tagjaival is sokat beszéltünk erről az egészről, de ami az öltözőben hangzott el, az szeretnénk, ha ott is maradna.”

Ha valakinek, hát Nikolics Nemanjának lehet oka némi örömre: először kezdett a válogatottban, és mindjárt gólt szerzett. Öröme azonban nem felhőtlen.

„Rúgtam egy gólt, de van hiányérzetem, mert akadtak még lehetőségeim. A mostani meccsen az volt a legfontosabb, hogy megszerezzük a három pontot. Úgy mentünk neki a mérkőzésnek, hogy nagyarányú győzelmet arassunk, ez sajnos nem sikerült. Nagyon nehéz olyan csapat ellen játszani, mint az andorrai: nagyon visszaállt, és bár azt hittük, hogy az első gól után könnyebb dolgunk lesz, sajnos nem úgy alakult” – fogalmazott a szerb származású támadó.

„A holland meccs kissé megfogott minket, rendet kellett tenni a fejekben, amit néhány nap alatt nem sikerült teljesen. A hangulat mindenesetre oldódik, sok pozitívumot tapasztaltam. A szombati szabadnap sokat segített, mindenkinek jót tett.”

„A célom természetesen az, hogy a következő kapitánynál is ott legyek a keretben. Ennek érdekében egy dolgot tehetek: továbbra is rugdosnom kell a gólokat a Vidiben.”

A kapitánykérdést illetően diplomatikus:

„Nem az én dolgom eldönteni, hogy ki legyen a szövetségi kapitány, de Paulo Sousával remekül együtt tudtam dolgozni Székesfehérváron, nagyon jó volt vele a kapcsolatom. Rengeteget fejlődtem a keze alatt. Hogy magyar vagy külföldi mestert nevezzenek-e ki? Magyarországon eddig valamennyi edzőmmel kiválóan megértettük egymást, függetlenül annak nemzetiségétől.”

KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK
Ez a búcsú minden volt, csak szép nem
A magyar csapat a meccs előtti lincshangulat ellenére négy-ötezer kilátogató néző előtt 2-0-ra legyőzte Andorrát a világbajnoki selejtezősorozat utolsó mérkőzésén, de nem volt benne köszönet. Szinte végig olyan hozzáállással...
Tovább a teljes cikkhez »