„Miért baj, ha kiteregetem a szennyest?"

Szerző: shLétrehozva: 2010. augusztus 11. 14:30
A Szolnok elleni gólnélküli döntetlennel megszerezte első pontját a Pápa a labdarúgó NB I-ben, de Véber György vezetőedző immár harmadszor fakadt ki csapata vergődését látva. Először az FTC elleni Ligakupa-találkozó után nevezte szánalmasnak a produkciót, majd a debreceni 0-2 során sem fogta vissza magát, megemlítve, hogy néhány játékosa óriási sztárnak képzeli magát, s egy-két labdarúgó bizony nem tudja fejben hova tenni a dolgokat.


Ritka, hogy egy edző a nyilvánosság előtt elragadtassa magát, éppen ezért megkerestük a fiatal szakembert, adjon magyarázatott a kirohanásaira.

- Nagyon megleptek a nyilatkozataimat követő reakciók – vágott bele a Pápa vezetőedzője -, nem is a játékosaim, hanem a kívülállók, az elemzők részéről. Álmomban sem gondoltam volna, hogy azt nehezményezik, kiteregetem a szennyest, miközben nekem az a dolgom, hogy értékeljem a csapatomat. Pedig az öltözőben sokkal keményebb voltam, sértő is, de a labdarúgók is sértőek voltak a játékukkal.

- Miért fakadt ki ennyire?


- Mert mérhetetlenül csalódott voltam. A Ferencváros elleni Ligakupa-meccs előtt szikrázott a levegő, élesek voltak a srácok, ezért is akadtam ki annyira a látottakon. Hasonló volt a debreceni produkció is, talán annyira nem volt felháborító, de szó nélkül mégsem mehettem el mellette.

- Adja magát a kérdés: ha ennyire lélektelen volt néhány játékosa, miért állította őket a kezdőbe?


- Mert korábban edzésen soha nem tapasztaltam ilyet. Rá se mertem gondolni, hogy ennyire lélektelen játékot nyújtanak egyesek. Döbbenetes volt látni ezek után, hogy szikrája sem volt meg a futball iránti alázatnak, hogy nem tették a dolgukat, hogy nem futottak. A játékosok szégyellhetik magukat, mert a tévé nyilvánossága előtt mutattak ilyen lélektelen, gyatra produkciót.

- A Szolnok ellen látott változást?


- Akarásban talán, de ez a 0-0 nem jó semmire sem. Ez egy fejbeli blokk volt kétszer is, talán még jókor jött a pofon. Pszichikai, pedagógiai érzékkel kell ezt eltalálni, s remélem, sikerül előrelépnünk. Azt azért szeretném kihangsúlyozni, mert kevesen hiszik el, hogy a csapat és az edző, vagyis köztem továbbra is ugyanolyan a viszony, mint korábban. Nem okozott törést a keményebb nyilatkozat, amit az is bizonyít, hogy abban a pillanatban, amikor lefújom az edzést, én is visszavedlek játékossá és élvezem a közeg minden egyes percét. A többiek pedig nem élnek vissza ezzel…

- Mi a helyzet a szurkolókkal, akikkel nem is olyan régen összetűzésbe keveredett és folyamatosan szidták önt mérkőzés közben?

- A alábbi mondat hangzott el tőlem: felesleges bármit is nyilatkoznom, mert a tribünön helyet foglaló rengeteg „szakember” úgyis jobban tudja… Na, ezen aztán sokan megsértődtek. De továbbra is nehezen viselem a hasonló bekiabálásokat, hiába mondják, hogy ez a szakma ezzel jár. Egyébként érdekes, mert amikor feltettem az internetre, hogy várom ezeket a kritikusokat egy köteletlen beszélgetésre, egyetlen ember sem jelent meg. Ezért még mindig komoly harcaim vannak.