Magyar tehet csodát az athéni pokolban

Amikor egy görög és egy ciprusi együttes találkozik, az mindig egyfajta unicum. Politikailag sem könnyű mese, a mi példánkban azonban a rivalizálás és a Bajnokok Ligájában való tavaszi szereplés, a mesés pénz ígérete plusz pikantériát ad az összecsapásnak.

Aki nyer, az mindent visz. Legalábbis e pillanatban. A Pana hét, míg a Famaguszta hat pontjával várja a kedd esti csatát. A Bremen-Inter másik csoporttalálkozó emellett a párosítás mellett smafu marad - a németek kiestek, az olaszok már továbbjutottak...

A vendégeknél Arian Beqai, a magyar válogatottal egy selejtezőcsoportban szereplő albánok kapusa nemrégiben tért vissza sérüléséből, így alig edzett. Nagy legnagyobb riválisa ő, ám minden bizonnyal ismét az egykori diósgyőri és debreceni hálóőr lép kezdőként pályára, honfitársunkra hatalmas nyomás és felelősség hárulhat az athéni katlanban.

„Szerencsére szerencsésen megérkeztünk és semmiféle attrocitás nem ért bennünket - utalt Nagy Zoltán az együttes legutóbbi görög kiruccanására, az Olympiakosz Pireusz elleni augusztus 27-i BL-selejtező előtt történtekre. - Akkor nagyon megijedtünk, mert a hellén szurkolók csúnyán megdobálták a buszunkat, és roppant agresszívek voltak velünk. Ez most elmaradt. Egyelőre csend és béke.”

Egyelőre. Mert arra mérget lehet venni, hogy a kedd esti mérkőzésen minden lesz, de hogy nyugalom és csend nem, az ezer százalék. Erre számít a magyar hálóőr is.

„A nagy tét rányomja a bélyegét a találkozóra, nem beszélve arról, hogy egy görög egy ciprusival mérheti össze erejét. Hatalmas a várakozás az országban, a ciprusi futball eddigi legnagyobb sikere forog kockán. A csapatnál felfokozott a hangulat, nekem is csak ez jár a fejemben napok óta. Mindenki minden idegszálával a kedd estére, az athéni poklok poklára gondol. Várhatóan több, mint hatvanezer fanatikus buzdítja majd a hazaiakat, ezzel pedig meg kell tudni ott birkózni.”

Jutalomról nem esett szó az Anorthoszisz háza táján, az esélyekről azonban akarva akaratlanul is beszélgettek a játékosok.

„Sohasem mi voltunk a favoritok, mégis itt vagyunk. Nem hiszem, hogy azért, mert van egy-két babonás csapattársam... Sokkal inkább az elvégzett munka miatt tartunk ott, ahol. Többször voltunk képesek bravúrokra. Személy szerint önbizalommal telve várom a folytatást, s hogy kapunk-e valamit, ha továbbjutunk? Ez most senkit nem érdekel, nyernünk kell...”