Kisteleki: Bicskei elárulta az MLSZ-t!

Szerző: shLétrehozva: 2009. február 19. 19:00
Kisteleki István a SportHirado.hu-nak adott exkluzív interjújában reagált Bicskei Bertalan levelére, amely a Nemzeti Sportban jelent meg. A Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke nyomatékosította, hogy Bicskei nem először árulta el, de ezzel betelt a pohár. Az elöljáró megosztotta honlapunkkal, hogy a korábbi kapitány szervezetét tavaly megtámadta a gyilkos kór, amivel hosszú hónapok alatt meg is vívta a maga harcát. Az MLSZ Bicskei mellett állt, aki presztízsveszteségként élte meg az átrendeződést, s miután felépült, dühből támadott.


 

- Feltételezem, hogy olvasta Bicskei Bertalan levelét, amely a Nemzeti Sport csütörtöki számában jelent meg.

- Ritkán olvasom a sportnapilapot, de felhívták a figyelmem az éles hangú kritikára, ezért kezembe vettem az újságot.

- Mi a véleménye?

- Egy sértett ember dühe köszön vissza a sorok közül. Ez egy elvtelen támadás, amely nem személyesen engem ért, de mivel az általam vezetett szövetséget állították falhoz, fel kell emelnem a hangom.

- Halljuk!

- Az egész történet ott kezdődött, hogy 2006-ban Bicskei Bertalan egyszer már cserbenhagyta az MLSZ-t. Egyik pillanatról a másikra Újpesten lett vezetőedző, ahonnan egyetlen mérkőzés után kirúgták. Ezután újra kopogtatott nálam azzal, hogy megbánta, amit tett, vagyis visszasündörgött a hátsó ajtón. Fátylat borítottunk a múltra, nem gördítettem akadályt visszatérése útjába. Vagyis ugyanúgy folytatódott minden, mintha mi sem történt volna.

- Az azóta eltelt időszakról mi az, amit feltétlenül tudni érdemes, hogy tisztán lássunk?

- Mindezidáig nem hoztuk nyilvánosságra, de Bicskei Bertalan egészségügyi okokból nem tudott teljes értékű munkát végezni. Megtámadta a szervezetét a halálos kór.

- ???

- Így igaz. A kemoterápiás kezelés mellékhatásait aligha kell ecsetelni, betegsége idején pedig méltányossági alapon a teljes bérét megkapta, úgy, hogy képtelen lett volna elvégezni azt a mennyiségű és minőségű munkát, ami korábban nem okozott gondot. Teljes vállszélességgel kiálltunk mellette, egy pillanatra sem hezitáltunk, amiben csak tudtuk, támogattuk őt és családját.

- Ez mit jelentett a gyakorlatban?

- Mondok egy példát. Megbízom önt három feladattal, s ha elvégzi, kap ezért száz forintot. Tegyük fel, hogy valamilyen kívülálló tényező miatt ezt nem tudja kivitelezni, erre én azt javaslom, hogy ugyanúgy kapja meg a száz forintot, csak egy feladatot végezzen el a három közül. Korrekt ajánlat?

- Önmagáért beszél. Feltételezem, nem három számjegyű összegről volt szó.

- Nem. Egymillió forint volt a megbízási díja. S arról se feledkezzünk meg, hogy az utánpótlás-válogatottak - az U17-es és az U19-es csapat - teljesítménye után prémiumot kapott. 2007-ben 7,750 millió Ft+ÁFA, 2008-ban 15,3 millió Ft+ÁFA összeget vett fel, ez a megbízási díjból, plusz az alapszerződésen felüli juttatásból tevődik össze. Pedig ott sem volt, nélküle zajlottak az események. De szó nélkül kifizettük, mert ez is benne volt a szerződésében. Félreértés ne essék, nem vagyok kapzsi, nem vagyok fukar, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy azok után támadott minket hátba Berci, hogy mi kiálltunk mellette.

- Mikor épült fel Bicskei Bertalan?

- Ez egy hosszú folyamat volt, a tavalyi évben tavasz végén, nyár elején számolt le végleg a rákkal. Könnyeikkel küszködve köszönték meg a családtagok az odaadó segítséget. Lám, nem sokkal azután, hogy elmúlt a baj, nagyot fordult a világ.

- Mitől változhatott így meg Bicskei? Miért fajultak el így a dolgok?

- Egyértelmű, presztízsveszteségként élte meg Jámbor László fejlesztési igazgató érkezését, holott mindenkinek megvolt a feladata a gépezetben. Képtelen volt feldolgozni, hogy nem lehet egyszemélyi vezető. Igazán visszás a történet, Berci úgy írt alá ötszörös, tízszeres, vagy nem tudom hányszoros pénzért Egyiptomba, hogy el sem küldte az MLSZ-nek a felmondását. Nem érkezett meg a dokumentum. Bizarr.

- A korábbi szövetségi kapitány levelében kollektívan támadja a szövetséget, „önhitt viselkedésről, arrogáns vezetői stílusról” ír. Az edzőképzés „szakmaiatlan, nem építő jellegű”. És még hosszasan sorolhatnám. Sisa Tibort viszont védelme alá vette.

- Utóbbi a legkülönösebb pont az egész levélben, hiszen azt nem árt tudni, hogy nem találták meg egymással a közös hangot. És akkor még finoman fogalmaztam. De a rágalomhadjáratba úgy tűnik az is belefér, hogy a szakmai rivalizálás után hirtelen egymásra találtak. Bicskeivel szemben Sisa mellé tettem le a garast, amikor nem értettek szót, pedig nem szorult rá a védelmemre. Az már más kérdés, hogy nem tudtuk folytatni a közös munkát. Sisa nem tudta elképzelni a maga helyét az operatív teamben, pedig számítottunk volna rá. Korrekt körülmények között váltunk el. Értékes szakember, sajnálom, hogy távozott. De szögezzük le, szakmailag Bicskeit is sokra tartom, emberileg viszont mélységesen csalódtam benne.

- Nyilván a pillanat hevében indokoltak a felfokozott érzelmek, érezhető a hangjában a düh, a csalódottság, a felháborodás. Az idő múlásával elképzelhető, hogy elcsitul az ellentét?

- Nincs visszaút. Az árulás az árulás. Kizártnak tartom, hogy bármilyen formában is együttműködjek a jövőben Bicskei Bertalannal: egy életre leírta magát nálam. Azt javaslom neki, hogy nézzen a tükörbe és gondolkozzon el!

- Nem tart attól, hogy ön ellen fordíthatják markáns véleményét?

- A legkevésbé sem. Ha azokból, amiket elmondtam van egyetlen szó is, ami nem fedi a valóságot, és Bicskei Bertalan ezt alá is tudja támasztani, akkor veszem a kalapom, és lemondok az elnöki posztról a Magyar Labdarúgó-szövetségben.

BICSKEI BERTALAN REAKCIÓJA AZ INTERJÚRA - ITT!

JÁMBOR LÁSZLÓ: A LEVÉL ÖNMAGÁÉRT BESZÉL!
A MLSZ fejlesztési igazgatója, Jámbor László nem kommentálta Bicskei Bertalan a szövetségnél dolgozók szakértelmére tett kijelentéseit, a saját nevét ugyanis nem fedezte fel az írásban, így nem is kíván foglalkozni az abban elhangzottakkal. „A levél önmagáért beszél, nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene – reagált a SportHirado.hu megkeresésére az önmagát érintettnek nem tekintő Jámbor László. - Ha mondanivalóm lesz az üggyel kapcsolatban, majd keresem a sajtó nyilvánosságát. És hogy mi a véleményem az egészről? Megtartom magamnak” – zárta rövidre mondandóját a korábban az Ajaxnál is tevékenykedő szakember.

 

ÍME BICSKEI BERTALAN NS-NEK KÜLDÖTT LEVELE
„Három évet dolgoztam az MLSZ-ben, egy ideig szakmai igazgatóként. Felügyeltem az utánpótlás-válogatottak szakmai munkáját, felelőse voltam a tehetségek kiválasztásának, valamint vezettem az edzőképzést. Utánpótlásvonalon az U19-es korosztállyal Európa-bajnoki bronzérmet szereztünk, sőt az elvárásokat túlteljesítve az együttessel a világbajnokságra is kijutottunk. A kiválasztási rendszer sikeres volt, hiszen sok új tehetség került a nemzeti csapatokhoz. Az összes feladat között azonban az edzőképzés volt a legnehezebb: az UEFA A- és pro licences képzés tananyagát újra feldolgoztuk, felelevenítve a régi magyar futball hagyományait; új struktúrát kellett kialakítani az állami és az UEFA-képzés összehangolásával, ami az európai szövetség segítségével sikerült; rendezni kellett az MLSZ és a Testnevelési Egyetem kapcsolatát; mindemellett megvédtük az MLSZ edzőképzését a Jira-bizottság rendszeres felülvizsgálatai előtt, amelyek aztán a sorozatos támadások és az UEFA-nál történt feljelentések ellenére is mindig elismeréssel zárultak. Nem dolgoztunk hibátlanul, de szorgalmasak voltunk, így sikerült az MLSZ-elnökség által kitűzött feladatokat teljesíteni. Szerettem is a munkámat, mert az MLSZ fejlesztési programjait segítették, amelyeket most is jónak és szükségszerűnek látok (ilyen a telki edzőközpont megépítése, a Magyar Gyermeklabdarúgó-szövetség megalapítása). Váratlanul ért azonban, hogy a legjobb eredményeim közepette eltanácsoltak a korosztályos válogatottak mellől. Az edzőképzés szép feladata megmaradt, de féltem, innen is kitesznek, ezért felkértem egy menedzsert, nézzen körül a világban. Nagy meglepetésemre hatvanöt éves koromra is igen eladható »portékának« bizonyultam: több klub, szövetség jelezte, szívesen látna, sőt volt, amelyik már általa aláírt, kész szerződést is küldött. Közben az edzőképzés zajlott, örömmel dolgoztam benne – de állandó félelemben… Féléves vívódás következett, mialatt a megkereséseket sorban visszamondtam. Idővel – véleményem szerint – az edzőképzés is helytelen fordulatokat vett. Észre kellett vennem, nélkülem döntenek ott, ahol a már meglévő tapasztalatom megvolt, s hogy kezdett lebomlani. Fél év alatt kiderült számomra, a szakmai rész fölött diszponáló emberek alulképzettek – az UEFA arra törekszik, minden U-válogatottat vezető edző pro diplomás legyen –, sem végzettségben, sem eredményekben nem közelítik meg a tavaszi korosztályos Európa-bajnokságon jól szereplő, de kiutált »Trénert«. Az általuk használt felmérések elmaradnak a legjobb magyar módszerektől, s új lehetőségeket nem tartalmaznak. Az edzőképzéshez nem értenek, mert nincs meg hozzá a végzettségük, a tapasztalatuk, a tudásuk. A viselkedés önhitt, a vezetési stílus arrogáns, a megnyilvánulások etikátlanok a klubokkal, az ott üzemeltetett akadémiákkal és edzőikkel szemben. Az edzőképzéssel kapcsolatos kritika ellentmond a pozitív UEFA-értékelésnek, alaptalan, szakmaiatlan, nem építő jellegű. Azt még megemésztettem, hogy az utánpótlással kapcsolatos munkámat elvették, az edzőképzési rendszer lassú fellazulása, a kontár beavatkozási kísérletek azonban mostanra rádöbbentettek: nincs rám szükség, illetve nem rám van szükség. A magam részéről azt tartom elfogadhatónak, ha nem várom meg a véleménykülönbségből fakadó konfliktusokat, hanem felajánlom a szerződésbontást, ha lehet, közös megegyezéssel, amelyet a családommal történt megbeszélés után február tizenötödikei hatállyal megtettem.”