Eljött a reváns nagy napja. Méghozzá az államalapító Szent István király emlékének szentelt nemzeti ünnepen. Augusztus 20-án. De miért is kell visszavágnunk? Nem rémlik? Tényleg nem? Csakhogy felelevenítsük emlékeinket: Montenegró 2006. június 3-án különvált Szerbiától, a függetlenségi fieszta egyik állomásaként pedig 2007. március 24-én a hatszáznyolcvanezer lelket számláló parányi nemzetállam futballcsapata Podgoricában 2-1-re legyőzte a magyar válogatottat.
Akkor Várhidi Péter volt a szövetségi kapitányunk. Az ominózus kora tavaszi estén Priskin Tamásnak köszönhetően rögtön az első percben előnybe kerültünk, aztán két tizenegyesgól végül mégis a vesztünket okozta. Marko Vucsinics és Igor Burzanovics is a mészpontról járt túl Végh Zoltán eszén.
Csakhogy időközben Erwin Koeman kezébe került a marsallbot. Márpedig az új seprű jól seper. Legyőztük a 2004-es Európa-bajnok görögöket (3-2), ikszeltünk a horvátokkal (1-1). Mi kell még? Mondjuk, egy eredményes szereplés a szeptember 6-án rajtoló világbajnoki selejtezősorozatban.
De ne szaladjunk annyira előre! Az ellenfél Montenegró, a Puskás Ferenc Stadionban, felkészülési mérkőzésen. Jól kezdtünk. Rögtön az első percben egy szemet gyönyörködtető hazai támadás végén bravúrra volt szüksége Vukasin Polekszicsnek a hárításhoz. Hajnal Tamás mesteri előkészítése után Dzsudzsák Balázs tüzelt kissé kisodródva, mintegy tizenkét méterről ballal, a vendégek hálóőre azonban szögletre tolta a kapu jobb oldalába tartó labdát.
A 10. percben Nikola Drincsics könnyedén előnyhöz juttathatta volna a Filipovics-flottát a semmiből, szellemes csavarása azonban, ha kevéssel is, de elkerülte a magyar kapu bal alsó sarkát. Öt minutummal később a magyar tizenhatoson belül az izgága Lőw Zsolt szorításában földre került a nem kevésbé agilis Simon Vukcsevics, a szlovák sípmester nagyvonalúan továbbot intett.
Ritmust váltott a Koeman-legénység, ez pedig kapura lövésekben is megmutatkozott. A 27. percben még túlélte a sortüzet Polekszics, Huszti Szabolcs löketét hárította, a kipattanót Hajnal pedig az égbe lőtte. Két percre rá azonban a kapuvédő számára már nem volt mentőöv, Tóth Balázs átadását Prsikin Tamás váltotta gólra. Tizennégyről küldte a labdát a jobb alsóba (1-0).
Helyzet itt, helyzet ott, aztán pillanatokkal a szünet előtt az újabb tizenegyes-gyanús esetet a montenegróiak javára ítélte meg Richard Havrilla bíró. A címeres mezbe csaknem négy és fél év kihagyás után bújó Babos Gábor sem segíthetett, csupán beljebb ütni tudta Sztevan Jovetics jól irányzott büntetőjét (1-1).
A térfélcsere után úgy folytatódott a játék, ahogy az első játékrészben abbamaradt, menetrendszerűen érkezett a délszláv találat. Az 51. percben Vukcsevics mattolta a teljesen kiszolgáltatott Babost (1-2). Hála az égnek, az érdemi válasz sem váratott soká magára, négy perccel később Vadócz Krisztián löbbölte a játékszert Hajnal elé, aki egy remekbe szabott átvétel után 11 méterről továbbított a bal alsóba (2-2).
A lélektani előny ezzel itt volt, a vezetés viszont csakhamar ismét ott, a 68. percben Jovetics újfent beköszönt. Vucsinics előretörése után képtelenek voltak védőink felszabadítani, ha már nem avatkoztak közbe, megtette ezt helyettük Jovetics. Babos meg ismét nyúlhatott maga mögé a hálóba (2-3).
A hátrányban futballozó magyarok küzdőszellemére, akaraterejére
nem lehetett panasz, mentek előre becsülettel. Csak hát átütőerő az nem sok
volt ezekben a próbálkozásokban. A 87. percben aztán a nagyszerű ütemben kilépő
Halmosi Péter lábát húzta el a kapujából kifutó Polekszics. Tizenegyes! A
büntetőt Hajnal hallatlan magabiztossággal vágta a jobb felsőbe. Újabb gól a lefújásig már nem esett, igazságos döntetlen született.