Ismét együtt az ózdi futball legjobbjai

Szerző: shLétrehozva: 2008. szeptember 18. 14:33
Ha egyszer valaki megírja az ózdi labdarúgás történetét, akkor három évszám egészen biztosan aranybetűvel kerülne az anyagba: 1961, 1963 és 1981. Ezekben az esztendőkben a legmagasabb osztályban szerepelt a város futballcsapata, az érdeklődés pedig akkora volt a mérkőzések iránt, hogy nem egyszer zsúfolásig megtelt a 20 ezres stadion. Rég volt, szép volt, és a szépre illik emlékezni. Így gondolta Borbás Zoltán is, aki megszervezte a futballisták találkozóját.


 

 

Közeleg az ózdi sportélet fennállásának százéves évfordulója, amolyan előszeleként jöttek össze azok az egykori hírességek, akik annak idején oly sok örömöt szereztek a város futballt szerető közönségének.

 

"Életem legszebb éve volt az 1963-as, amikor simán bennmaradtunk az élvonalban – emlékezett vissza Kovács László, labdarúgó. – Akkor itt a stadionban minden szép volt. A közös siker érdekében mindent megtettünk, széthúzásról, bárkinek a fúrásáról hallani sem lehetett. Egészen más idő volt, mint mostanában. Én még csak 19 éves voltam, a kis Kovácsnak nem volt neve, nem úgy a többieknek, akik akkor már befutott és népszerű játékosok voltak. Mégis, ha egy újságért elszaladtam a „Gyújtóra” egy-két perc alatt harminc szurkoló vett körbe. Gratuláltak, érdeklődtek, igazi megtiszteltetés volt abban a csapatban játszani."

 


A hatvanas években tehát Ózd igazi futball-fellegvárnak számított, az akkori labdarúgók még most is szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre. A Kohász még 1981-ben szerepelhetett a legjobbak között. Tóth József abban a garnitúrában a szabadrúgás – és szögletfelelős volt. Akkor még ő sem gondolta, hogy a fia (Tóth Balázs) válogatottságig viszi, és profi karriert fut be. A család útja Ózdról Székesfehérvárra vezetett, majd Balázs Törökországban légióskodott, most pedig Belgiumban keresi a kenyeret.

 


"Nyilván egészen más volt a játék akkor, mint most – vélekedett Tóth József. – Fizikálisan és gyorsaságban össze sem lehet hasonlítani a harminc évvel ezelőtti és a mai futballt. Ózdon mindenesetre nagyszerű érzés volt szerepelni a csapatban. Igazi futball-láz uralkodott el a városban, sőt még a környező településekről is jöttek a szurkolók a stadionba. Természetesen a legnagyobb élmény a Fradi elleni 4-4-es döntetlen volt, de ezen kívül is sok jó meccset játszottunk abban az idényben. Kár, hogy kiesés lett a vége."

 


Az Ózdi Kohász, majd később az Ózdi FC labdarúgóinak 1981 után már egyszer sem jött össze az NB I-es szereplés. Éppen ezért a korabeli „hősöket” a városban igyekeznek megbecsülni. Talán jövőre, amikor a városi sportélet évszázados fordulóját ünneplik, ismét találkozhatnak egymással a híres sportolók.