Ha a mérkőzés előtt közvélemény-kutatást végeztek volna, minden bizonnyal a megkérdezettek többsége úgy vélekedett volna az esélyekről, a két találkozó alapján semmi esélye sincs a Kispestnek a végső győzelemre, azaz a Magyar Kupa elhódítására.
Nos, a számok alapján valóban egyoldalú párharcra lehetett számítani: a Honvéd a tavasszal meglepőbbnél meglepőbb vereségeket szenvedett el, és ha csak a szezon második felének pontszámai alapján húznák meg a vonalat a kieső és bennmaradó csapatok között a bajnoki tabellán, bizony az utolsó fordulóig izgulhattak volna a fővárosiak. Vagy lehet, hogy már az NB II-re készülődnének…
A Debrecen szereplése ennek éppen az ellenkezője: az utóbbi hónapokban szárnyalnak a piros-fehérek, és csak a legvégén kellett lemondaniuk a bajnoki címről.
A kupamérkőzéseken azonban sokszor borul a papírforma, és ebben bíztak a Bozsik-stadionba kilátogató, „Csak a Kispest!” rigmust skandáló hazai szurkolók is, akik bár nem jelentek meg nagy számban a piros-fekete „ékszerdobozban”, igazi kupahangulatot varázsoltak a lelátókon.
A mérkőzés közepes iramban kezdődött, és rengeteg hiba tarkította a játékot: úgy látszik, a játékosok sem tudtak mit kezdeni a rekkenő hőséggel.
A kilencedik percben aztán váratlanul előnybe kerültek a vendégek: Leandro 22 méteres szabadrúgását csak beljebb ütni tudta Tóth Iván, kitolni már nem (0-1).
A bekapott gól után magára talált a Honvéd, ám mezőnyfölénye komoly helyzetekben nem mutatkozott meg.
Ami hazai oldalon nem jött össze, az az ellenfélnek annál inkább; a 17. percben már 0-2 állt a kispesti eredményjelzőn: Leandro lövése kipattant Tóthról, Rudolf Gergely pedig a kapu jobb oldalába fejelte a labdát. Ez a kezdés valószínűleg a legvadabb debreceni álmokat is felülmúlta.
A mérkőzést elnézve már csak az volt kérdés, lesz-e még egyáltalán esélye a Kispestnek a visszavágón a kupagyőzelemre. Az első félidő alapján a válasz határozott „nem” volt.
Az első félóra végén teljesen padlóra került a Honvéd, amikor Czvitkovics Péter szabadrúgása talált utat a hálóba (0-3). Még a kapufa sem segített a hazaiakon, a léc is kellett ahhoz, hogy besurranjon a lövés a jobb alsó sarokba.
A vendégszurkolók nemhiába kezdték el skandálni: „Itthon vagyunk!”. Hát igen, ez a Honvéd a mai napon egy szerény képességű csapattal sem bírt volna, nemhogy a jó erőkből álló Debrecennel.
Fordulás után egyik csapat sem szaggatta az istrángot, és a lelátón helyet foglaló honvédos ultrák sem igazán a pályán történtekkel foglalkoztak: előbb Supka Attila volt vezetőedzőt éltették, majd George F. Hemingway tulajdonost illették hízelgőnek cseppet sem mondható jelzőkkel.
Akkor sem zökkentek ki a szurkolók, amikor tizenegyeshez jutottak a vendégek, Adewunmi Yusuf pedig idő előtt mehetett zuhanyozni: a piros villant, Kouemaha pedig higgadtan értékesítette a büntetőt. K.O.
A Kispest a 73. percben tette fel a koronát "teljesítményére": Dobos Attila csúszott rá Dombi Tiborra, ami után kilenc főre fogyatkoztak a fővárosiak. Ha pedig még ez sem lenne elég: Kouemaha még kétszer beköszönt Tóth Ivánnak, sőt, Czvitkovics is bepakolt még egyet.
Piros-fekete rémálom.
A visszavágóra jövő szerdán kerül sor Debrecenben, sok izgalomra azonban ne számítsunk, 7-0-s idegenbeli győzelmét követően a Loki akár már most hazavihetné a serleget.