Nagy port vert fel magyar futballberkekben a Ferencváros két tehetségének elkótyavetyélése. Hajnal Tamás és Szollár Krisztián 1997 nyarán először Vácra, majd – mielőtt akár egy meccsen is pályára léphettek volna a Pest megyeieknél – a német Schalke 04 együtteséhez került.
A két „iker” bemutatkozhatott a Schalke nagycsapatában is élvonalbeli bajnokin, ám Gelsenkirchenben nem tudtak gyökeret verni. Bár Hajnal egy belgiumi kitérőt követően visszatért a Bundesliga I-be, és jelenleg is alapember a Dortmundban. A szintén nagy reményekkel induló Szollár azonban csak alacsonyabb osztályban mutathatja meg tudását, jelenleg a német negyedosztályú Darmstadt játékosa. De miért is nem vitte többre?
- Nem mindennapi körülmények között került ki Németországba Hajnal Tamással együtt…
- Az én helyzetem könnyebb volt, mint Tomié, hiszen nem volt profiszerződésem az FTC-vel. Utólag is jó döntésnek érzem, hogy elfogadtuk a Schalke ajánlatát, a németek az U16-os Eb-n figyeltek fel ránk.
- Hogy érzi, miért nem tudott komolyabb karriert befutni a Bundesligában?
- Korunk miatt az ifiben kezdtünk, de akkoriban a fiatal játékosok nagyon kevés lehetőséget kaptak az első csapatban. Ez nem csak a Schalkéra, az összes német klubra jellemző volt. Huub Stevens volt akkoriban az edző, és ő nem indokolta meg, hogy miért mellőz minket. Csak egy bajnokin kaptam lehetőséget, pedig volt olyan alapozás, ahol az összes felkészülési meccsen játszottam. Jöttek a tétmeccsek, és azt vettem észre, hogy nem számítanak rám. Már hosszabb ideje fent voltam az „egyben”, de még mindig úgy tekintettek rám, mint egy ifistára… Meguntam a dolgot, elmentem kölcsönbe Essenbe, és bár ott játszottam, mégsem lehetettem elégedett.
 |
|
| Szollár rengetegszer volt sérült pályafutása során | Fotó: sv98.de |
- Miért?
- Ott kezdődtek a sérüléseim. Elszenvedtem egy lágyéksérülést, amit a Schalkéhoz való visszatérésem után kellett megoperálni. A következő években folytatódott a kálváriám, többször ment tönkre a térdem és a bokám.
- Úgy gondolja, ez vezetett oda, hogy nem lett stabil élvonalbeli játékos?
- Sokat számított. Beszéltem az egyik utánpótlás-vezetővel, aki elmondta, hogy elismerik a képességeimet, ám a sok sérülés miatt nem igazán tudnak számítani rám. Ha már Hajnalról szó esett, el kell mondanom, hogy Tominak szerencséje volt, nekem nem. Őt elvitte Marc Wilmots a belga St. Truidenhez, ahol bizonyítási lehetőséget kapott. Ez nálam teljesen máshogy volt, én semmi segítséget nem kaptam. Nem foglalkoztak velem. Nem kell mondanom, hogy a futball egy üzlet, ahol nagyon fontos, hogy neved legyen. Nézze, én ismeretlen játékosként kerültem ki Magyarországról, nem volt menedzserem. Lehet, hogy magyarázkodásnak tűnik, de ez is közrejátszott, hogy ma csak itt tartok.
- Feladta, hogy magasabb osztályban játsszon?
- Nem! Még csak 29 éves leszek, úgy érzem, hogy feljebb is megállnám a helyem. Nincs kizárva, hogy figyeltek is más csapatok, csak nekem éppen nem ment a játék. Nem lehet 34 meccsen át klasszis teljesítményt nyújtani. Kaká talán meg tudja ezt csinálni, de az egy másik szint. Félre ne értse, nem mondom, hogy szerencsétlen vagyok, de alakulhatott volna máshogy is a sorsom.
- Hogy érzi magát Darmstadtban?
- Profi körülmények között szerepelünk, természetesen van jócskán elmaradásunk anyagi és egyéb feltételekben az élvonalbeli csapatokkal szemben. De a magyar élvonalbeli csapatokhoz képest előnyben vagyunk! Szerencsére állandó játéklehetőséget kapok, a hétvégi fordulóban az 1860 München amatőrcsapata ellen gólt is szereztem.
 |
|
| Szollár Krisztián (balra) az 1860 München amatőrcsapata ellen szerezte meg első gólját a most zajló szezonban | Fotó: sv98.de |
- Ráadásul van honfitársa is a csapatnál.
- Igen, a csapat másod- és kapusedzője Rott Ferenc, aki több magyar élvonalbeli klubnál is megfordult. Korábban játszott is a csapatban, itt fejezte be a pályafutását.
- Közel tizenkét éve futballozik Németországban, tervezi, hogy végleg kint marad?
- Haza szeretnék menni, ugyanis Magyarországon ifista korom óta nem futballoztam. Ki akarom próbálni magam az NB I-ben. Persze nem mostanra tervezem a hazatérést, hanem körülbelül három év múlva.