A találkozó előtt azokra emlékeztek a játékosok és szurkolók, akik már nem
lehettek itt ezen az összecsapáson, noha a két klub életének valamelyikében
meghatározó szerepet töltöttek be. Ilyen volt Laczó István, Győrfi László,
Páncsics Miklós, Németh Miklós és Simon Tibor. Az elhunyt sportemberekre egyperces néma felállással emlékeztek a játékosok, szurkolók.
Sajnos akadtak néhányan mindkét oldalon, akik az utolsó pillanatban lemondták a szereplést. Nem tudott eljönni az SLC-ből Dragóner Attila és Fischer Pál, valamint a legendás edző, az Európa-bajnokságon vendégeskedő Csernai Pál. A Matávból pedig az évadot Olaszországban töltő Horváth András, a tavasszal pedig Bulgáriában légióskodó Fehér Zoltán hiányzott, Sira István pedig családi okok miatt nem lehetett jelen.
Kiváló futballisták így is akadtak mindkét oldalon. Az SLC legendás hálóőrének, még mindig szenzációs formában védő Milchram Péternek kapuját a Huszti Szabolcs–Tóth Mihály csatárkettős rohamozta, a másik oldalon pedig Korsós Attila, Borsos István, Deák Gábor alakításaira emlékezhettek azon drukkerek, akik már egy-másfél évtizede is labdarúgó-mérkőzésekre kijártak Sopronba.
Ha szóltunk azokról, akik nem tudtak eljönni, feltétlenül meg kell említeni: akadtak előre be nem jelentett „meglepetés vendégek”. Ilyen volt az egyik legismertebb futballmenedzser, Vladan Filipovic, valamint az évad nagy részében a Honvédnál edzősködött, ám onnan a szezon befejezése előtt nem sokkal távozó, a napokban pedig magát Zalaegerszegre elkötelező Supka Attila.
Pikáns ízt adott a
mérkőzésnek, hogy Filipovic egyik ügyfele, Huszti ellen játszott és az
is jelentett némi különlegességet, hogy az SLC piros mezében Supka rúgta a
labdát, míg a Matáv fehér dresszében Tóth Mihály. A nemrég befejeződött szezon
első felében a Honvédnál, köztük játékos–edző kapcsolat volt...
A Matáv – a játékosok fiatalabb korából adódóan érthetően – valamivel pörgősebb, gyorsabb játékot játszott, viszont az SLC is vezetett néhány roppant ötletes, szellemes támadást. Félidőben – hiába halmozott bravúrt bravúrra Milchram – 4–2-re a Matáv vezetett.
Aztán volt az állás 7–3 is, ám a hajrában Majoros tíz percen belül mesterhármast rúgott, de a szintén három gólig jutó Tóth Mihály két pazar fejes találat után, lábbal biztosította be a Matáv győzelmét.
Sajnos az önkormányzat illetékes tisztségveselői közül senki nem látogatott ki a mérkőzésre, a tenyereket pedig vörösre tapsoló drukkerekben pedig bennük maradt az aggodalom, látnak-e még profi futballt a városban.
A labdarúgók a pályán mindenesetre kiálltak ezért.