Ferencvárosi Torna Club. Színe: zöld-fehér. Alapítva: 1899. Címe: Üllői út 129.
Nos, természetesen ez nem egy amolyan „honismereti” óra, sokkal inkább a ferencvárosi B-közép drapérián kifeszített üzenete a klub angol tulajdonosa felé, amely minden bizonnyal az új, naracssárga mez és a stadion esetleges elköltöztetése miatt készült.
Az Üllői útra kilátogató szurkolók arra számítottak, hogy az új idény első meccsén a hazai csapat – amely egyébként hagyományos, zöld-fehér csíkos mezében lépett pályára - kapujához szögezi a tököli kiscsapatot, és bár a Fradi támadott, ezekben a „rohamokban” nem volt igazi átütő erő. A 10. percben aztán egy gyönyörű támadás végén a hazaiak mégis megszerezték a vezetést.
A tököli játékosok azonban nem tették meg azt a szívességet a hazaiaknak, hogy a bekapott gól után összerogyjanak, továbbra is bátor játékkal rukkoltak elő, aminek meg is lett az eredménye: a 21. percben Gasparik András harcolt ki büntetőt, amit saját maga érvényesített.
A bekapott találat kicsit megzavarta a Fradit, ettől függetlenül mentek előre becsülettel a zöld-fehérek. Az már más kérdés, hogy az utolsó passzokba valahogy mindig hiba csúszott: vagy pontatlan volt, vagy a lelkes vendégek tudtak menteni.
Szinte már mindenki elkönyvelte, hogy 1-1-es döntetlennel vonulnak a csapatok a szünetre, amikor a lefújás előtt néhány másodperccel Ferenczi István egy elécsorgó labdát egy méterről a hálóba pörgetett, megmutatva ezzel a szurkolóknak: nem véletlenül lett nyáron a Fradi egyik „legfontosabb” játékosa.
A második félidő ott kezdődött, ahol az első abbamaradt, azaz ferencvárosi góllal. Igaz, ehhez kellett előbb a játékvezető-asszisztens, majd a vendégvédő, Gálhidi segítsége. Előbbi ugyanis továbbengedte a nyilvánvaló leshelyzetben kilépő Aaron Downingot, utóbbi pedig semmisé tette a ziccert védő Balázs bravúrját, miután a kapusról kipattanó labdát saját kapujába lőtte. Hozzá kell tenni, a játékvezetői hármas ezen az estén nem állt túlságosan a helyzet magaslatán, hiszen amíg az első játékrészben számtalan esetben tévedetek a Fradi kárára, addig a másodikban egy gólt biztosan adtak a hazaiaknak.
Persze, ha a vendégeket kérdezzük, akkor az az egy kettő, hiszen a negyedik ferencvárosi gólnál az asszisztens lest jelzett, sőt ki is hívta magához a játékvezetőt, ez azonban nem hatotta meg Bognár Tamást, aki megadta a találatot.
Ez már sok volt a tökölieknek, akik már-már a durvaság határát súroló belépőkkel próbálták visszafogni a nagy kedvvel játszó hazai játékosokat. Ekkor úgy látszott, kétszámjegyű vereségbe is beleszaladhatnak a vendégek, hiszen Shaw második gólja mellett számos szépségdíjas támadást vezettek a hazaiak, amit a szurkolók meg is háláltak. Egy-egy szép támadás után ugyanis felállva tapsoltak a drukkerek, és zúgott a Hajrá Fradi! A lelátóról nézve úgy tűnt, a zöld-fehérek akkor alakítanak ki helyzetet, amikor csak akarnak.
Látta ezt a vendégek trénere, Gyimesi László is, aki cserékkel próbálta frissíteni csapatát. Nos, az biztos, hogy Csabai Tamás beállítása jó húzás volt, hiszen a középpályás öt perccel pályára lépése után egy kicsit kozmetikázni tudott az eredményen.
Persze a gól nem jelentette azt, hogy a Tökölnek bármiféle esélye nyílt volna az eredmény megfordítására, hiszen a mérkőzés hajrájában egy szenzációs Lipcsei szóló után Ferenczi megszerezte csapata hatodik, saját maga harmadik gólját.
A mérkőzést emberhátrányban befejező tököliek a vereség ellenére dicséretet érdemelnek, hiszen nem álltak be védekezni, hanem bátran játszottak. Ám a ma esti Ferencváros ellen nem volt ellenszer. A két csatár, Shaw és Ferenczi, a középpályások támogatásával gálaelőadássá változtatták az összecsapást.