- Még szeptemberben kerestek meg az interneten, hogy lenne-e kedvem egy mérkőzés erejéig a csapatukban játszani. Sokáig sérült voltam, így nem tudtam vállalni a játékot, de a bajnokság utolsó találkozójára eljöttem.
- Milyen érzés volt a fiatalokkal együtt rúgni a bőrt?
- Nagyon élveztem a játékot, jó volt látni, hogy ilyen sokan sportolnak, nemcsak a buli és a számítógép foglalja le a srácokat. Mindenki kitett magáért és a győzelmet is megszereztük.
- Mit gondol, hogyan változott a tinédzserek hozzáállása a labdarúgáshoz, a gyermekkorához képest?
- Sokat változott, és ez nem biztos, hogy előnyükre válik. Nem túlzás állítani, aki egyenesen rúgja a labdát, azt már viszik is külföldre, gyakran az igazi tehetségek elvesznek és a pénz körül forog a világ. Eltűntek az utcai meccsek, a grundok, és már nincs meg az az alázat, amely még az én időmben megvolt.
- Korábban számos NB I-es klubban megfordult. Melyik együtteshez fűzik a legszebb emlékek?
- Őszintén szólva én mindenhol jól éreztem magam, talán egy periódus van, amelyre nem emlékszem szivesen, Kispesten a kilencvenes évek végén.
- Hosszú pályafutást tudhat maga mögött, szerepelt a válogatottban. Melyik az az esemény, amelyre legszívesebben emlékszik vissza?
- Én csak azt tudom mondani, hogy számomra minden mérkőzés örömöt jelentett. Azért megmérkőztem a Manchester Uniteddel és Eric Cantonával, játszottam a régi Wembleyben, az ifjú Del Pieróval és Beckhammel.
- Ha jól tudom, nem szakadt el a labdarúgástól, ma is aktívan sportol.
- Így van, a BLSZ I-ben szereplő RKSK csapatában játszom, már a fiam is pályára lépett a felnőttek között ebben az együttesben. Egyébként Budapesten az Újlak utcai általános iskolában U12-es gyerekkel foglalkozom, vannak közöttük ügyesek, kevésbé tehetségesek, de a legfontosabb, hogy mindannyian a játék szeretete miatt fociznak.