- Magánjellegű okok miatt kértem a diósgyőri klubvezetőket, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel a szerződésemet – nyilatkozta a válogatott védő a SportHirado.hu-nak. – De közrejátszott ebben az is, hogy Diósgyőrben anyagi problémák voltak, vannak a klubnál.
- Másfél hónapja született meg kislánya, ez lenne a magánjellegű, családi probléma?
- Nem, hiszen a családom ott élt velem együtt Miskolcon, tehát nemcsak a hétvégi szabadnapjaimat tölthettem velük együtt. Ez más jellegű családi okokat takar esetemben, amiket viszont nem szeretnék különösebben részletezni.
- Az anyagi problémák mennyire játszottak közre? A szombati, Bőcs elleni Ligakupa-találkozóra már Sebők Vilmos nélkül kiálló DVTK félórás sztrájkkal tiltakozott a tartozások miatt, mielőtt 5-0-ra verte volna másodosztályú vendégeit.
- Igen, hozzám is visszajutottak ezek a találgatások, hogy én emiatt távozom, de ez csak részben igaz, nem fedik teljesen a valóságot, hiszen a klubbal már pénteken felbontottam a szerződést. Mint azt már az előbb említettem: elsősorban családi okok miatt.
- Amit viszont nem árul el…
- Ez olyan probléma, amit az ember nem szívesen visz a nyilvánosság elé, inkább megtartja magának. Legalábbis én így vagyok ezzel.
- A Diósgyőr nem marasztalta?
- Szerintem jól sikerült ez a fél évem, különösen a vége felé ment jobban a játék. Sisa Tibor is elégedett volt a teljesítményemmel, amikor a Tanár úr megtudta, szerződést bontottam a klubbal, azt mondta: sajnálja, hogy így alakultak a dolgok. Nem úgy látszott rajta, mint aki csak pusztán udvariasságból mondana ilyet.
- Azt már tudjuk, hogy nem Diósgyőrben, de azt még nem: akkor hol folytatja pályafutását.
- Na ez az, amit még én sem tudok jelen pillanatban.
- Ajánlatok, lehetőségek azért csak vannak a tarsolyban, vagy ennyire bizonytalan helyzetre vállalta be a váltás szezon közben?
- Érdeklődők vannak, kerestek már innen-onnan, de nagyon friss még ez az egész. Pár nap alatt olyan nagy dolgot pedig nem is vártam, hogy alá is tudok írni egy másik klubhoz. Itt a szünet, jönnek az ünnepek, van idő, remélem lesz lehetőség is, aztán bízom benne, a felkészülést már az új helyen tudom elkezdeni.
- Elsősorban miben, milyen csapatban gondolkodik?
- Mindenképpen szeretnék továbbra is az élvonalban futballozni. Jól sikerült eddig a félévem, ez elég motivációt adott arra, hogy továbbra se adjam alább az első osztálynál. Érzek még magamban annyi erőt és spirituszt, hogy megálljam a helyen az NB I-ben. Egy budapesti klub számomra ideális lenne, de tudom, ez nem ilyen egyszerű.
- Sok variációs lehetőség viszont nincs: Újpesten és a Vasasnál jól sikerült az ősz, ott aligha erősítenek egy 36 éves játékossal, mégha válogatott is. Az MTK címvédőként elmaradt a várakozásoktól ugyan, de ott leginkább a saját nevelésű fiatalokra építenek, Agárdon pedig minden bizonnyal sorban állnak a tehetségesebbnél tehetségesebb középhátvédek. Marad a kissé hullámzó Honvéd és az utolsó helyen álló, kiesőjelölt REAC.
- Igen, ez a realitás, de soha nem lehet tudni. Szakmailag Kispesten és Rákospalotán várható változás a játékoskeretekben, de aztán az is lehet, hogy végül sehonnan sem keresnek.
- És a másodosztályból? Nyolc budapesti, illetve fővároshoz közeli klub található a második vonalban.
- Azt elhatároztam magamban: csak az élvonal érdekel. Na nem, mintha leesne a gyűrű az ujjamról, ha másodosztályú csapatban kellene játszanom, de mint mondtam: érzek magamban erőt az élvonalhoz.
- Korosztályából többen nem így gondolkodnak: akad, aki már vissza is vonult, de van olyan, aki másodosztályban szerepel. Ön miben különbözik tőlük?
- Semmiben, illetve talán abban, hogy genetikailag szerencsésebb lehet a felépítésem. Bírom a terhelést és elkerültek a komolyabb sérülések is, eddig egyszer kellett kihagyom emiatt. Különben pedig tudomásul kell venni: lassan kiöregszik az én generációm, az atlantai olimpiai válogatottból sem sokan húzzuk már. Nehéz ezt elfogadni, de ez az élet rendje, nem lehet változtatnunk, jönnek a fiatalok. Ez a fiatalítás egyébként is jellemző mostanság. De ezzel nincs semmi baj, így kell felvenni velük a versenyt. Így is gyakran előfordult, hogy jönnek olyan új fiúk, akik nem ismernek, főként légiósok és megkérdezik: hány éves vagyok: Én meg elmondom, ők pedig hitetlenkednek: legalább öt-hat évvel fiatalabbnak gondolnak. Nem vagyok már ideális futballkorban, tudom, de próbálom felvenni a versenyt, szerintem nem maradok le.
- Egy külföldi szerződésnek mennyi a realitása?
- Abszolút, most is van egy osztrák másodosztályú ajánlatom, még át kell gondolnom, mit válaszoljak neki. Az biztos: bárhová kerülök, csak a családdal együtt megyek.