Zavaros, átláthatatlan és alacsony színvonalú, de a miénk. Igenis, a jelenkori magyar futball is megmozgatja az embereket. Erre a legjobb példa az Újpest és a Debrecen összecsapása. Napokkal, sőt hetekkel a mérkőzés előtt tele voltak a médiumok a két élgárda csatájával. Nem véletlenül...
Bajnoki döntő. Sokan csak így aposztrofálták a magyar élvonal két legjobb csapatának párharcát. Nem álltak messze az igazságtól, akik így gondolkodtak. A hajdúságiak és a Lilák ugyanis a bajnoki tabella első két helyét foglalják el így, ebben a sorrendben, egyben jókora előnnyel a harmadik Vasas előtt.
Ahogy az újpestiek trénere, Szentes Lázár fogalmazott: aki péntek este győz, lélektani – és persze három pont – előnyhöz jut a másikkal szemben. Ennek szellemében készülődött a rangadó minden szereplője. A találkozó előtti összképet tekintve: több ezer – hazai – szurkoló, több száz rendőr és háromszor annyi sajtós, mint az általában lenni szokott. Csak debreceni fanatikusból számlálhattunk keveset. Kérdéses, mi tarthatta vissza a piros-fehér drukkereket az utazástól…
Már a mérkőzés kezdete előtt sem lehetett sokat látni az újpesti szektor előtt a görögtüzektől. Nem beszélve a 6. percről! Kabát Péter remekbe szabott találata után még hangosabban zúgott a lila-tábor. A hazai örömöt természetesen az sem ronthatta el, hogy a támadó meglehetősen szabálytalanul szerezte meg a labdát. Kassai Viktor azonban ezt nem vette észre...
Kabát Péter (középen lila-fehérben) éppen góllövésre lendíti lábát (fotó: Kovács Attila)
Egyébként is érdemes néhány szót ejteni a pekingi olimpia futballdöntőjét vezető sporttárs ténykedéséről. Hiába őt tartják kis hazánk legjobb bírájának, ezúttal hibát hibára halmozott. Igaz, mindkét felet egyenlő arányban „szolgálta ki”.
A magyar kupakudarcok után ocsúdó csapatok közül egyértelműen az Újpesté volt az első félidő. Indiszponáltan és pontatlanul rúgták a bőrt a vendégek. Herczeg András együttese ráadásul ismét elveszítette a sérüléséből épp hogy csak felépülő Bíró Pétert. A Loki-szurkolók csak két válogatott játékosuk, Leandro és Rudolf Gergely agilitásában bízhattak.
A hazaiak részéről mindenképpen meg kell említeni az angol Tony Stokes helyett pályára lépő Jucemart, aki remek labdaérzékével és szerelőkészségével percenként késztette tapsra csapata szurkolóit. Ha valakit, hát őt biztosan felírják jegyzetfüzetükbe a skót Celtic mérkőzésre kilátogató megfigyelői.
Jucemar (lila-fehérben) más sportágban is remekelt a találkozón (fotó: Kovács Attila)
Bár a fordulás után úgy tűnt a Debrecen valamelyest összekapta magát, ám Bernáth Csabáék reménye mindössze tizenkét percig tartott. Az ötvenhetedik minutumban ismét talpra ugrott a kilátogató több mint tízezer néző nagyobbik hányada. Az addig észrevehetetlen Rajczi Péter Bori Gábor szép beadása után lőtt közelről a kapuba, kettőre növelve ezzel a hazaiak előnyét. Kérdéses volt, hogy a sérülésektől tizedelt és összes cserelehetőségét már ekkor kihasználó DVSC képes-e felállni a padlóról?
Nos, egyedül biztosan nem tudott volna… A játékvezető azért igyekezett segíteni a piros-fehéreknek ebben a lehetetlen küldetésben. Kassai Viktor biztosan átértékeli egyes ítéleteit, amikor felvételről visszanézi a mérkőzést.
A tompán játszó vendégek egyértelműen Rudolf Gergelyre építették támadásaikat. A fiatal játékos meg is tartotta a labdákat, ám három-négy újpesti védővel szemben neki sem volt sok esélye.
Jelzésértékű volt, hogy a hazai B-közép az utolsó öt percre félmeztelenre vetkőzve bíztatta övéit. Ekkor már nem volt kérdés: a lila-fehérek bezsebelték a három pontot és ezzel átvették a vezetést a tabellán az egy meccsel kevesebbet játszó riválisuktól.
Máris meglenne a magyar bajnokság aranyérmese? Az újpesti szurkolók szerint mindenképpen...
A debreceni Demjén Gábor (pirosban) és Tisza Tibor összecsapása után utóbbi örülhetett (fotó: Kovács Attila)