Az ötgólos Kovács Zoltán nem elégedett

Szerző: shLétrehozva: 2008. november 20. 12:46
A Ligakupa másfél éves történetének leggólgazdagabb mérkőzését játszották le szerdán, ahol az NB II Nyugati csoportjában szereplő Pápa a tavalyi bajnokság bronzérmesét, az idén valamivel visszafogottabb teljesítményt nyújtó Győri ETO-t fogadta. A fordulatos találkozón összesen tizenegy találat született, amit végül 6-5-re a vendégek nyertek. Ráadásul az is példa nélküli, hogy a vendégek hat góljából Kovács Zoltán egymaga ötöt szerzett.


- Mindig ilyen szófogadatlan?

- Mire gondol?

- Az önről szóló dalban azt éneklik, hogy „Lőjj egy gólt!” Maga viszont ötöt lőtt. Gyakran elő szokott ez fordulni?

- Mármint, hogy öt gólt szerezzek? Utoljára még ifi és serdülőkoromban. Persze jobban örültem volna, ha egy-két gólt inkább a Nyíregyháza meg a Siófok kapujába lőttem volna. Az előbbin ugyanis 1-0-ra kikaptunk, az utóbbin pedig nem született gól. Ha azok a meccsek jobban sikerültek volna, akkor nem a tizenharmadik helyen várnánk a tavaszt.

- Az öt gól értékét mindenesetre tovább növeli, hogy egykori csapattársa, Szűcs Lajos kapuját vette be ennyiszer…

- Lajossal elég jó a viszonyom, a meccs előtt sokat beszélgettünk, utána viszont csak gratulált és kellemes ünnepeket kívánt. Az öt gólt már nem hozta szóba…

- Ezek szerint már mindenki a téli szünetre gondol. Tényleg, így hogy az NB I-es meccseknek már vége, mennyire nyűg a Ligakupa? Van ennek így értelme?

- Én speciel nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Az mindenképpen jó, hogy azok a labdarúgók is játéklehetőséghez juthatnak, akik az NB I-ben csak ritkán játszanak, vagy éppen sérülésből épülnek fel. Az talán szerencsésebb lett volna, ha minden fordulót az NB I-es idény közben játszottak volna le. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy november közepén le kellett volna fújni az idényt. Szó sincs róla. Azért is játszom örömmel, mert legközelebb február végén lesz majd bajnoki és addig túl hosszú lett volna a kihagyás. Inkább az NB I-es idény végét kellett volna kitolni december elejéig.

- Kicsit meglep, amit mond, mert ebben a sorozatban a csapatok egy része inkább a második csapatát szerepeltette. Mennyire veszik ezeket a meccseket egyáltalán komolyan?

- Én a magam részéről még az edzőmeccseket is véresen komolyan szoktam venni. Hogy a többi csapatnál mi a gyakorlat, azt nem tudom, nálunk most mindenki játszott, aki nem volt sérült. Gondolom, hogy így lesz ez a hátralévő három fordulóban is, de ezt majd Egervári Sanyi bácsi dönti el véglegesen.

- Na jó, de nyilván nem játszanának, ha nem ért volna már véget az NB I...

- Én a korábbi négy meccsből kétszer is játszottam egy-egy félidőt, szóval még ezt sem mondanám.

- Fél éve van már Győrben, a tizenöt bajnokiból tizenkettőn pályára lépett és ezeken négy gólt szerzett. Elégedett?

- Maradéktalanul nem. A góljaim száma nem rossz, de a csapat helyezése jócskán elmarad attól, amit reméltünk. Amúgy remekül érzem itt magam, gyorsan befogadtak a társak.

- Mennyire változott meg az élete a csapatváltással? Amíg Újpesten játszott, addig Budán élt…

- Ez nem változott. Most is Budán élek, s innen megyek az autópályán Győrbe az edzésekre, meg a meccsekre és vissza. Hetven perc alatt megjárom, és időnként még jól is esik, mert vezetés közben van időm egy kicsit kikapcsolni.

- Azért gondolom, hogy lassan azért már a hosszabb kikapcsolódásra is gondol. Tudja már, hogy hová megy telelni?

- Persze. Decemberben végiglátogatom majd a barátaimat. Először Fehér Csabihoz megyünk majd ki a családdal Hollandiába, aztán átruccanunk Lőw Zsoltiékhoz is Hoffenheimbe. Januárban pedig már kezdődik a felkészülés…