Az írek széttépnék a papírformát

Szerző: SHLétrehozva: 2012. június 5. 19:15
Az Európa-bajnokság csapatainak bemutatásában szépen haladunk, ezúttal a magyar válogatott hétfői ellenfelét, az íreket vizsgáljuk meg közelebbről. Nem vágja nagy fába a fejszéjét az, aki az írek Eb-szerepléseit szeretné papírra vetni. Elegendő lenne az 1988-as kontinenstorna eredményeit böngésznie; a többivel nem akadna dolga, miután a zöldek képtelenek voltak kiharcolni a részvételt.


 

A németországi eseményen sem alkottak maradandót, igaz, kudarcot sem vallottak. Csoportjukból ugyan nem jutottak tovább, viszont legyőzték az ősi ellenfél Angliát, és ezzel, úgymond, megtették a magukét. Mondhatták volna akár azt is, hogy ezért jöttünk… Az egyetlen gólt szerző Ray Houghton természetesen nemzeti hős lett, az meg a hab volt a tortán, hogy a Shiltonnal, Linekerrel, Robsonnal, Barnesszal felálló angol válogatott az írek mögött – nyeretlenül – csupán negyedik lett a csoportban.

Az idei fellépés lesz tehát az ír válogatott második Európa-bajnoki szereplése: túlzás lenne azt állítani, hogy a csapat esélyesként érkezik a tornára. Azért lesajnálni sem kell őket, ugyanis a tizenkilencedikek a FIFA rangsorában – az európaiak között az előkelő tizennegyedikek.

A tavasszal a csehek elleni mérkőzésre meghívott, huszonnégyes keretbe mindössze két játékos érkezett nem angol csapatból: Aiden McGeady a Szpartak Moszkva, Robbie Keane a Los Angeles Galaxy futballistája. Nem éppen világverő együttesekben játszanak, ahogy az „angolok” sem: aki az Evertontól vagy az Aston Villától kapja a fizetését, az már akár fel is vághat.

A múltra sem sokan lehetnek büszkék: Keane korábban szerepelt a Tottenhamben, a Liverpoolban, a Celticben, sőt, hat mérkőzésen az Internazionaléban is, az azonban, hogy mostanság Kaliforniában keresi a kenyerét, nem emelkedő karrierről árulkodik.

A korábban a Manchester Unitedből kirobbanthatatlan John O’Shea-nek is leszálló ágban van, mostanság meg kell elégednie a Sunderlanddel, a Chelsea-ben is megforduló Damien Duff pedig a Fulhamban szorgoskodik. Az is londoni csapat, csak éppen más kávéház…

Az írek az Eb-sorsolásuknak sem örülhetnek, hiszen mindhárom vetélytárs, vagyis az olasz, a spanyol és a horvát csapat is erősebb. Legalábbis papíron, az írek viszont imádják „összetépni” a papírformát.

Trap, a doyen
Az ír küldöttség legnevesebb tagja a szövetségi kapitány. Giovanni Trapattoni lesz a szakvezetők korelnöke: a hetvenharmadikat töltötte be márciusban. Másban is „verhetetlen”, hiszen 1197 mérkőzésen ült a kispadon, amit még leírni sem egyszerű, nemhogy végigizgulni. Futballistának sem volt éppen ügyetlen, legyen elég a Milanban lejátszott 274 mérkőzésre utalni, nem is beszélve a 17 válogatottságról. Történelmet azonban edzőként írt: irányította az összes nagy olasz klubot (Milan, Inter, Juventus, Fiorentina), sikerre vitte a Bayern Münchent és a Benficát, négy évig olasz válogatott kapitány is volt. Ernst Happel mellett az egyetlen edző, aki négy országban (Olaszország, Németország, Portugália, Ausztria) is bajnokságot nyert; Udo Lattek és ő volt képes aktuális együttesével elhódítani mindhárom európai kupát. Játékosként (Milan) és trénerként (Juventus) egyaránt BEK-győztes.

 

ÍRORSZÁG 23 FŐS KERETE:

Kapusok: Shay Given (Aston Villa), Keiren Westwood (Sunderland), David Forde (Millwall)

Védők: Sean St Ledger (Leicester), Stephen Ward (Wolves), John O’Shea (Sunderland), Richard Dunne (Aston Villa), Stephen Kelly (Fulham), Paul McShane (Hull), Darren O’Dea (Celtic)

Középpályások: Glenn Whelan (Stoke), Aiden McGeady (Spartal Moscow), Keith Andrews (West Brom), Damien Duff (Fulham), Darron Gibson (Everton), Stephen Hunt (Wolves), Paul Green (Derby), James McClean (Sunderland)

Csatárok: Kevin Doyle (Wolves), Robbie Keane (LA Galaxy), Jonathan Walters (Stoke), Shane Long (West Brom), Simon Cox (West Brom)