A síró spanyolok becsületbeli ügye

Szerző: shLétrehozva: 2008. július 20. 14:15
A csehországi U19-es labdarúgó Európa-bajnokságnak címvédőként nekivágó spanyolok ugyan két hétre készültek, de már féltávnál összecsomagolhatnak és mehetnek haza. A németek (1-2) és a magyarok (0-1) elleni vereség után azonban búcsúzóul még legyőznék a bolgárokat. A csütörtöki könnyzápor után vasárnap gólesőre készülnek Ginés Mélendez tanítványai.


 

„Óriási traumaként ért minket az újabb vereség és a kiesés, nem erre készültünk” – emlékezhetünk Ginés Mélendez szövetségi edző szomorú szavaira a magyar-spanyol pribrami csoportmérkőzést követő sajtótájékoztatóról.

„Tudtuk, hogy csak úgy nem akasztják a nyakunkba ismét az aranyérmet, a korai kiesés lehetőségével azonban nem számoltunk. Játékosaim csalódottságáról sokat elárul, hogy még mindig vigasztalhatatlanul zokognak az öltözőben.”

Valóban így volt, nem túlzott a mester. A könnyzápor pedig nem a vesztesek privilégiuma, – Székely Éva olimpiai bajnok úszónktól jól tudjuk, hogy „Sírni csak a győztesnek szabad”. Emilio Nsue-Lopez drámája mégis feledhetetlen pillanata volt a találkozónak, az ibériai középcsatár nemcsak a meccs után, hanem már közben is keservesen zokogott.

Nem csoda: egymás után három százszázalékos ziccert puskázott el, egyszer sem tudott túljárni Gulácsi Péter eszén. A lefújás után a mieink ünnepelni, a spanyolok pedig sírni kezdtek. Még Tanco Cesar Azpilicueta, a csapatkapitány sem tudott uralkodni érzelmein.

Látszólag minden eldőlt már az A csoportban, valójában azonban két meglehetősen fontos kérdés még megválaszolatlan. A német-magyar meccsnek a csoportelsőség, a spanyol-bolgárnak pedig a még mindig világbajnoki részvételt érő harmadik helyezés a tétje.

Ginés Mélendez tanítványai az elszúrt első két csoporttalálkozót helyrehozni már nem tudják, de Bulgária legjobbjainak legyőzése azért mégiscsak gyógyír lehet a fájó sebekre.

Támadóik közül a magyarok ellen a fent említett Emilio Nsue-Lopezen kívül Jordi Alba és Daniel Aquino is csődöt mondott, ezért igyekeznek javítani a zárónapon.

 

EGYSZERŰEN NEM TUDNAK VESZÍTENI
Ha feldolgozni, megemészteni még nem is tudták, de arra már volt néhány napjuk a spanyoloknak, hogy tudomásul vegyék bukásukat, beletörődjenek a kínos kudarcba. Nem is azért, mert a legszebb öröm a káröröm, de valahogy mégis jó érzés volt nézni a spanyol újságírók fancsali képét a pribrami Marila-stadion sajtópáholyban, ugyanis előbb szövetségi edzőnk, Sisa Tibor nevén mulattak, majd pedig a magyar szurkolók rigmusait, köztük a Ria, ria, Hungária!” és a „Ki a jobb? Magyarok!” taktust titulálták primitívnek. A magyar vízilabdasport legendás alakját, idősebb Szivós Istvánt idézve: fel kell nézni a táblára, a többi csak duma! Fel is néztek a táblára a hispán sajtómunkások, a látvány azonban nyomban lelombozta őket: Spain – Hungary 0-1. Hasonló végkifejlettel, és kínjukban zsörtölődő német kollégákkal vasárnap este is szívesen találkoznánk Pribramban.