Válságban az Inter, válságban a Chelsea. Azonban valahogy mégsem lehet azonosítani egymással a két sztárcsapat szenvedéseit. Míg Milánóban egyelőre jobbára kilátástalanság uralkodik, addig a londoni Kékek októberig ízelítőt adtak tudásuk legjavából, hogy egyenesen a mennyországból zuhanhassanak a pokol bugyraiba. Mintha tudták volna, túl korán lendültek csúcsformába. A figyelmeztető pofon mindenesetre időben érkezett!
Bár Roman Abramovics nagy álma, a Bajnokok Ligája-serleg az idén tavasszal sem került a Chelsea vitrinjébe, a Premier League-ben három évig verhetetlen Manchester United megfékezése, illetve a bajnoki cím mellé begyűjtött FA-kupa-siker elégedetséggel tölthette el a szurkolókat.
A brazil szupertehetségről, Neymarról lemaradó angolok legnagyobb fogásának a nyári átigazolási piacon a 22 millió euróért szerződtetett Ramires számított, de a Liverpoolból érkező Josszi Benajun neve is ismerősen csengett a szigetországban. A nagy távozó Ricardo Carvalho volt, aki követve José Mourinhót a Real Madridban talált új otthonra.
A címvédő ott folytatta, ahol májusban abbahagyta (a Wigan elleni 8-0-val hódította el a PL-serleget), és két tekintélyt parancsoló 6-0-val kezdte az új idényt. Mit neked világbajnoki fáradalmak, a Dél-Afrikában kis túlzással többet balhéző, mint futballozó Anelka-Malouda páros szárnyalt, de mellettük Didier Drogba és Salomon Kalou sem akart lemaradni.
A szeptemberre félelmetes erőt demonstráló Kékek agyoncsapták a kiscsapatokat és öt forduló után makulátlan mérleggel, 21-1-es gólaránnyal négy ponttal meglógva mindenkitől szaladtak bele az első igazi ellenfélbe, egyben az első zakóba a Man. City otthonában.
A kisiklást az Arsenal elleni 2-0-val hamar feledtette az addigra hetek óta Frank Lampard nélkül csúcsra járatott együttes, amely október végéig irányítása alá vette BL-csoportját és magabiztosan uralta a Premier League-et. Úgy tűnt, ezt a Chelsea-t semmi sem állíthatja meg...
Ekkor csapott le Fernando Torres, ám a Liverpool pofonja ellenben a korábbi gyárvárosi vereséggel akkorát csattant, hogy azóta sem tért magához az Ancelotti-legénység. A november eleji rangadót beleszámolva utolsó hét bajnokiján csak egyszer tudott győzni a Chelsea, ilyen gyengélkedésre pedig tíz éve nem volt példa.
Nagyot fordult a világ a bajnokcsapattal, amely egy csapásra váltott gólgazdag iskolafociról görcsös, szenvedő játékra. A helyzetet csak nehezítette a sérültkrízis: Lampard csak decemberben térhetett vissza, miközben Terry, Alex, Zsirkov és Drogba sem volt egészséges, arról nem beszélve, hogy Benajun fél évre harcképtelenné vált.
Az addig agyba-főbe dicsért Ancelotti szerepét azonnal megkérdőjelezték, főleg azután, hogy Abramovics őt megkerülve távolította el másodedzőjét, Ray Wilkinst. A Milan korábbi vezére azonban élvezi a bizalmat.
A jelen mindenesetre már nem fest annyira sötét képet, mint azt az eredmények mutatják: a kulcsemberek visszatértek, a Tottenham elleni enyhe mezőnyfölényt csak Drogba kihagyott büntetője miatt nem váltották három pontra. Az pedig csak hab a tortán, hogy az időjárás miatt levegőhöz jutnak, és a hajtós év végi hajrában elkerülik a Man. Unitedet.
És ki tudja, később hálás lesz a Chelsea annak, hogy most és nem tavasszal omlott össze, amikor már nem sok esély adatik meg a javításra. Az a csapat, amely tud úgy focizni, mint koraősszel tette, az valószínűleg még hallatni fog magáról az idény végéig. Ehhez azonban először győznie kell, amire november 28-a óta nem volt képes...
| 2. | Arsenal | 17 | 10 | 2 | 5 | 34-19 | +15 | 32 |
| 3. | Manchester City | 18 | 9 | 5 | 4 | 25-15 | +10 | 32 |
| 4. | Chelsea | 17 | 9 | 4 | 4 | 31-12 | +19 | 31 |
| 5. | Tottenham Hotspur | 17 | 7 | 6 | 4 | 25-22 | +3 | 27 |
| 6. | Sunderland | 18 | 6 | 9 | 3 | 21-18 | +3 | 27 |
| 1. | Chelsea | 17 | 13 | 1 | 3 | 42-14 | +28 | 40 | |
| 2. | Manchester United | 17 | 12 | 1 | 4 | 37-14 | +23 | 37 | |
| 3. | Arsenal | 16 | 10 | 2 | 4 | 41-20 | +21 | 32 | |