Thomas Kelleyt imádják, Sztojan Ivkovicsot gyűlölik Szolnokon. Az amerikai irányító Pécsre szerződése óta első ízben látogatott a Tiszaligetbe, a hazai hívek pedig kitörő örömmel fogadták. Nem úgy a szerb szakembert. Kapott hideget, meleget, annak ellenére, hogy ezúttal a tőle megszokott színpadias fellépéstől is eltekintett. Ki emlékszik már arra, hogy korábban éveken át tolta a nagykunságiak szekerét…
Higgadt maradt Ivkovics, pedig eleinte bőven lett volna miért bosszankodnia. Pór Péter fiai valószínűleg a Tripla vagy semmi című akciófilmből merítettek ihletet, a biztos kétpontosok helyett rendre a bizonytalan hármasokat részesítették előnyben. Egy darabig úgy tűnt, megy is a bolt. A vendégek trénere a 6. percben 17-7-nél időt kért, ekkor nyolcból négy távoli találatnál jártak a házigazdák. Sorrendben Szabó Péter, Andrius Jurkunas, Donald Wilson és Jerome Coleman célzott pontosan a messzeségből.
A szolnoki dobókedv jottányit sem csökkent, az eredményesség viszont igen, a negyedet tizenkettőből öt hárompontossal zárta az Olaj. A táblán így is 22-14 állt az első tíz perc után. Aztán a második etapban közel két és fél percig nem született kosár, Harazin Tamás bődületes zsákolása vetett véget a böjtnek (24-14).
Dénes Gábor trojkájával azon nyomban megkezdték a felzárkózást a mecsekaljaiak (24-17), a 15. perc végén 27-23-nál aztán úgy látta jónak Pór mester, bele kell nyúlnia a meccsbe. Utóbb kiderült, hasztalan volt a fejmosás. A nagyszünet előtt előbb Jermaine Spivey egy könnyed középtávolival egyenlített, majd Váradi Kornél sportszerűtlen hibája után Dénes két büntetője közül az egyiket bedobta, így a PVSK-nál volt az előny féltávnál (32-33).
A térfélcsere után annak rendje és módja szerint ment füstbe a terv, mármint ami a szolnoki triplákat illeti. A 26. percben Coleman remek távolija tett pontot a hadműveletre (43-43), utána semmi. Vagy lepördült a labda a gyűrűről, vagy el sem jutott odáig. Innentől kezdve egy 10-2-es vendégrohammal nyolcpontosra hízott a pécsi fór a záró felvonás előtt (45-53).
A 34. percben Kelley rutinszerűen értékesített ziccere után már tizenöt volt közte (47-62). A közönség el is pártolt a kedvencektől, a füttykoncertet „Hol a csapatunk?” skandálás, majd gúnyos „Szép volt, fiúk!” követte. Valóban kiábrándító volt az Olaj produkciója az esztendő utolsó hazai meccsén, egymást érték az eladott labdák és a gyatra dobások, ötlettelen volt a támadójáték zónával és emberfogásos védekezéssel szemben is.
„Húsz, húsz, húsz!” - a 39. percben 56-76-nál elkeseredetten kiáltották az éterbe a szolnoki szurkolók a két csapat közti szakadéknyi különbséget. A vége 60-81, tüntetésbe torkollt a kosárkarácsony.
A nap másik mérkőzésén a Kaposvár ötödik hazai mérkőzésén első vereségét szenvedte el, a Zalaegerszeg először győzött saját pályájától távol.