A résztvevő 12 csapatot 4 darab hármas csoportba sorsolták, s mint utóbb kiderült a házigazda spanyolok kerültek a torna "halálcsoportjába.
Az már a csoportbeosztáskor sejthető volt, hogy a letteknek és a cseheknek nem lesz túl nehéz dolguk, az A és a B-csoport nem tűnt túl megerőltetőnek, mivel a csoportokból továbbjutó 2-2 csapat között keresztbejátszás után dőlt el a negyeddöntőben az ki jut ki az olimpiára. Az "alsó ág" a C és a D-csoport jóval nehezebbnek túnt.
A csoportbeosztás így nézett ki: A-csoport: Lettország, Japán, Szenegál. B-csoport: Csehország, Angola, Argentina. C-csoport: Brazília, Spanyolország, Fidzsi-szigetek. D-csoport: Kuba, Fehéroroszország, Tajvan.
A csoportmeccseken megmutatkoztak az együttesek közötti hatalmas tudásbeli különbségek. A lettek például 94-34-re verték Szenegált, Fidzsi a braziloktól 80, a spanyoloktól 71 pont különbséggel kapott ki.
A csoportkör után a következő párosítások alakult ki az óriási téttel bíró negyeddöntőkben: Lettország-Angola, Fehéroroszország-Brazília, Csehország-Japán, és Spanyolország-Kuba.
A lettek sziporkáztak, kiütötték Angolát, 84-26(!)-ra nyertek. A már a tavalyi Európa-bajnokságon is bravúrosan szereplő fehéroroszok itt is brillíroztak, legyőzték Brazília legjobbjait, méghozzá 86-79-re. A csehek a papírformának megfelelően verték Japánt (76-64), a spanyolok pedig a hazai pálya előnyét kihasználva 82-68-ra felülmúlták Kubát.
A győztesek befejezték a selejtezőt, a vesztesek folytatták a fentmaradó egyetlen helyért. Az erőviszonyoknak megfelelően a torna 5. helyéért a ki-ki meccset az Angolát verő Brazília játszotta a Japánt legyőző Kubával.
Az amerikai kontinensbajnokságokon is gyakran nagy csatát vívó két nemzet roppant fontos összecsapását a brazilok nyerték 72-67-re, így a négy európai válogatott mellett az előző szezonban a pécsi csapatban szereplő Jesus Graziane Coelho-t is a soraiban tudó brazil nemzeti csapat utazhat Pekingbe.